Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 8. szám - A querela inofficiosi testamenti történeti kialakulásáról

ben lévő kötelesrész intézményének a kialakulása történetében lényeges és igen fontos kilométerkő volt az, amikor a querela inofficiosi testamentivel kapcsolatban a Lex Falcidiat alkalmazni kezdték. A jog fejlődésének a menete ezen a téren az volt, hogy a legközelebbi vérrokonoknak való minimális juttatás mértékéül, a Lex Falcidiában előírt quarta számított26). Ha tehát, amennyiben örökhagyó végrendeletében nem respektálta a quartát, vagyis amennyiben azokat a bizonyos közeli rokonokat legalább a quarta mértékéig hagyatékában nem részeltette, az érdekeiben sértett, kötelesrészre jogosított rokonok, a querela inofficiosi testamentivel léphettek fel az ilyen végrendelettel szemben. A kötelesrészre jogosítottaknak a joga a querelához, idők multával azon általános gyakorlatra vezetett, hogy amennyiben a végrendelkező nem rögtön kötelesrészre szorítva nevezte ki örökösét, végrendeletébe egy záradékot vett fel, amelyben a testator utasítást ad, hogy ha a kötelesrészre jogosított örökösöknek juttatott örökrész nem ütné meg a quarta mértékét, úgy azt ki kell egészíteni a hagyatéki jutó egy negyedéig, azaz a quarta nagyságáig. Ezzel az intézkedéssel elérték, hogy a szükség-örökös az örökhagyó hagyatékából, a testator akaratának megfelelőleg megkapta azt, ami neki járt. A querela inofficiosi testamenti volt sokáig, még Justiniánus korában is, a szükségörökösnek az egyedüli jogi eszköze kötelesrész igényének bármiféle megsértése esetében. Justiniánus a kötelesrész védelme terén tovább ment és egy constitutiojávai elrendelte azt, hogy amennyiben a kötelesrészre jogosítottnak a juttatásához feltételt, vagy időhatározást fűztek, azokat nem létezőknek kell tekinteni, amennyiben ezek a megkötések a kötelesrész nagyságát befolyásolnák. A kötelesrészhez tartozó dolog evictiója esetében nem querelának, hanem kártérítési keresetnek van helye. A querela alkalmazásának a korlátozása terén Justiniánus még tovább ment, amennyiben egyik rendeletében azt mondta ki, hogy ha <; kötelesrészre jogosítottnak az örökhagyó nem hagyta a neki járó hagyatékot, úgy nem querelat volt jogosítva indítani, hanem egy a kötelesrész kiegészítését célzó, illetve arra irányuló keresetet. A querela intézményének nem kedvező jogfejlődés, amely a querelat mind inkább háttérbe szorította, természetes ellenhatása volt annak a nagy és mélyreható jogosítványnak, amellyel a kötelesrészre jogosított örökös bírt, hogy a legkisebb kötelesrész sérelem esetében is az egész végrendelet megsemmisítését szorgalmazhatta. Justiniánus törvényhozásában a szükségörökjog szabályozása terén anyagi természetű változtatásokat nem hajtott végre, az anyagi szükségörökjog nem annyira tagolt, mint az alaki szükségörökjogi szabályok voltak, azonban a justiniánusi jogszabályokon meg lehet látni, hogy azok nem egységes szabályozás eredményei és egy alaposabb átdolgozást igényeltek volna. A compillatioban szereplő szükségörökjogi elveken nagyon megérzik, hogy azok még az erjedés és ki nem jegecesedés állapotában vannak. ae) „Darum wird auch der Pflichtteil so oft Falcidia genannt". V. ö. Uinaier o. cit. 13. lap 29. jegyzet; Bluntschli: Die Erbfolge gegen den letzen Willen, 1829. 162. lap. és Schröder: Noterbrecht I. Abteilung Heidelberg 1877. 275. lap. 123