Miskolci jogászélet, 1942 (18. évfolyam 4-10. szám)

1942 / 8. szám - A querela inofficiosi testamenti történeti kialakulásáról

tette a querelaval megtámadott végrendeletet a maga egészében, még akkor is, ha a querela inifficiosi testamenti-t indító, nem az egyedüli intestat örököse volt az örökhagyónak. Miután a querelanak tulajdonképpeni célja az volt, hogy az intestat örököst, veszélyeztetett örökösi minőségében megvédelmezze, hamar rájött a centumvirális bíróság arra, hogy a keresetet indító felperesnek csak abban az esetben állott érdekében a végrendelet teljes és maradéktalan megsemmisítése, ha ő az egyedüli intestat örökös, ha ellenben több íntestat örökös van, úgy a megtámadónak az az érdeke, hogy a végrendelet részben megálljon, érvényben fenntartassák. Az inofficiosus végrendeletek részleges fenntartásának az érdekében érvelő jogászok — igen helyesen — azt emelték ki, hogy különbség van a kétféle ok között, amely egyrészt a tékozló végrendeletének a megtámadását lehetővé tette és másrészt azon ok között, amelyik az inofficiositás miatti keresetet adja. A tékozló örökhagyó végrendeletét a ,,fictio insaniae" segítségével döntötték meg, a szeretetlen végrendeletet pedig azon az alapon lehetett megtámadni, hogy annak alkotója oly színben tűnik fel, mint aki elmebeteg s egy ilyen „quasi" elmebeteg végrendeletét éppen ezen az alapon kellett megtámadni19). Erre enged következtetni a digestákban gyakran előforduló color insaniae kifejezés is. A forrásokban gyakran előforduló color insaniae fogalmát tehát így kell helyesen értelmezni, bár e tekintetben a vélemények nem megegyezők20). Bekkor21) felfogása szerint a color insaniae tette lehetővé a végrendelet részleges érvényben tartását. Bekker abból a régi római jogi alapelvből indul ki, hogy igyekezni kell a végrendeletet érvényben tar tani és éppen in favorem testamenti jártak el akkor, amikor a testatort nem nyilvánították valóban elmebajosnak, mert ez a testamentum megdőltét vonta volna maga után. A felperes megtámadja a querela inoffi19) V. ö. Dig. V. 2. 2. egy Marcianustól származó fragmentum következő szavait: Hoc colore inofficioso testamento agitur, quasi non sanae mentis fuemnt, ut testamentum ordinarent. et hoc dicitur non quasi vere furiosus vei demens testatus sit, sed recte quidem fecit testamentum, sed non ex officio pietatis: nam si vere furiosus esset vei demens, nullum est testamentum." L. Unzner o. cit. 10. lapot: Paulus weist 1. 19. Dig. jeden Versueh, aus der dementia etwas zu folgern, zurück, so kurz und bündig, dass man einerseits sieht, er fürchte einen Einwand aus der dementia, andererseits merkt, er selbst glaubt genug gethan zu habén, an die Ungereimtheit einer solchen Ansicht nur zu erinnern. Freilich in 1. 10 (recte 19) D. ht. operirt Paulus mit der Dementia aber dort ist das Testament bereits rescindirt. Im ganzem Kódex findet sich nirgends ein Hinweis auf die Insania." Lásd a Dig. V. 2. 5.: ,,res illo colore defenditur apud iudicem, ut videatur ille quasi non sanae mentis fuisse, cum testamentum inique ordinaret. 20) A color insaniae jelentésével foglalkozó írók közül lásd Fr. Schrő<ler: Noterbrecht I. Abt. 389. 1. G. Hartmann: Die querela inofficiosi testamenti nach klassischem Rechte 6. és köv. lapokat. W. Francke: Commentar über den Pandektentitel de hereditatis petitioné. 255. lap. Unzner: op. cit. .10. lap. Unzner Dernburghoz hasonló állást foglalt. 21) Bekker: Aktionén des rőmischen Privatrechts I. S. 280. lap. 17. Jegyzet. 121