Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 4. szám - A Szent Korona Ügyésze. Az általános közérdekképviselő kérdéséhez

tatásától. Hogyan és milyen formában lehet ezt a széles szakadékot áthidalni? A megoldás gondolatunk szerint a következő kettős megfigyelés alapján kereshető: Az amerikai és a német jogélet példának felhívott intézményei kifejezetten bírói jogvédelmi jellegűek, hol Merk után valóban szabálynak kell látnuniki a közképviselet hiányát. A Kelsen által felvetett elméleti megoldás-lehetőségek azonban a jogvédelmi sík kimé]iyítését eredményezik, részben közvetlenül, részben közvetve: az alkotmánybíróság, vagy az alkotmányügyész állandó szemmeltartó, vigyázó tevékenysége ugyanaz a gondolat, ami a felügyeleti védelem alapeszméje: a jogvédelemnek a tárgyi síkra áttolásával az illető jogterület cselekvő tényezőit a jogrend védelme jegyében szemmeltartani, ellenőrizni. Ennek a kiszélesített értelemben felfogott felügyeleti jogvédelemnek, és egyben a közvetlen közérdek intézményes képviseletének érdekes megvalósításaként utalunk a következőkben a svéd és francia közjog két igen érdeges intézményére a „justitieombudsman", illetve a „commissaire de gouvernement" alakjában. * A nálunk általában igen kevéssé ismert svéd jogrendszer úgy történeti fejlődése, mint intézményei érdekességénél fogva valóban sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. A bennünket most érdeklő vonatkozásban különösen érdekes az a kapcsolat, ami a messze múltba visszanyúló történeti fejlődés eredményeként a jogalkotás központi szerve, a törvényhozás, és az egészen tág értelemben felfogott jogszolgáltatás között fennáll. A törvényhozó testület a múltban maga is fejtett ki bíráskodási funkciókat26), de a közvetlen közreműködés megszűnte sem jelenti azt, hogy a kapcsolatok teljeisen megszakadtak e két államhatalmi megnyilvánulás tényezői között. Ez a körülmény pedig annyival érdekesebb, mert a svéd szerzők megállapítása — s különösen Reuterskjöld27), — szerint a svéd államélet egészének a jogi ellenőrzés a jellemző vonása. És a svéd államélet meg tudta találni azt a páratlanul szerencsés nyugalmi megoldást, amely szerint egészen tág kereteik/ között biztosított jogvédelmi hatáskörök mellett a törvényhozásnak még sem kell tartania a bíráskodás más államrendszerekben sokat emlegetett túl-hatalmasodásától. Bizonyára igaza van Engstrümer-nek, aki azt állítja, hogy az igazságszolgáltatási eljárásmód minden államban — de különösen Svédországban — a nemzeti jelleget a legerőteljesebben kifejezésre íjiuttató intézmények közé tartozik,, és ennek ábrázolására csak arra hivatkozunk, hogy a svéd igazságszolgáltatás egy rendkívül egyénien kialakult történeti szervezet keretei között mind a mai napig az 1734-ből származó közös polgári-büntető eljárásjog szabályai szerint tevékenykedett és a jogvédelmi gondolat erőtel26) Granfelt, O. Hj.: Riksdagen sasom högsta domstol i ganga tider. (Societas Scientiarum Fennica, Arsboki XV. B. 4.) Helsingfors, 1936 8—9. 27) Reuterskjöld, C. A.: Rechtskontrolle im Staat nach schwedischero Staats- und Verwaltungsrecht. (Öffentlich-rechtliche Vortráge und Schriften, Heft 5.) Königsberg, 1931. 1. 56