Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 4. szám - A Szent Korona Ügyésze. Az általános közérdekképviselő kérdéséhez

„A Szent Korona ügyésze/' Áz általános közérdekképviselő kérdéséhez. Az államok életében — különböző korok eltérő szükségleteinek megfelelően — sokszor más és más államhatalmi megnyilvánulások lépnek inkább előtérbe1 és ezt a természetes jelenséget egy — többé-kevésbbé felületes — szemléletmód abban a formában szokta konstatálni, hogy egyes „államhatalmak" veszítenek súlyukból és jelentőségükből. Most nem akarunk részletesen arra kitérni, hogy ez a beállítás már csak annyiban is téves, hogy egy államiságon belül nem lehet több és egymással ellenérdekű államhatalom küzdelméről beszélni — s ha valahol mégis ilyen jelenségek merülnek fel, azok| már egy felbomlófélben lévő államélet agónia-szimptomái1), hameim csak arra a kérdésre akarunk feleletet keresni, vájjon az ilyen látszatot keltő gyakorlati tünetekből lehet-e arra következtetnünk, hogy egyes államvezetési formák és eszközök egyszersmindenkorra és alapgondolatuk szerint is vesztettek értékükből és alkalmazhatóságukból, vagy csak olyan finom, könynyü pengéknek tekintendők, amelyeket kezelőjük az értéknek kijáró becsüléssel nyugtat addig, míg más módon kovácsolt, talán nehezebben sújtó fegyverre van szükség. Most legtöbbször a bíráskodásról, mint államhatalmi megnyilvánulásról és a jogvédelemről, mint functioról szokták azt megállapítani, hogy eljárt felettük az idő és a modern államvezetésben már nem igen akad számukra szerep. Alaposabb vizsgálat mellett azonban mégis úgy látszik, hogy általános szkepticizmusra sem a múltban rejlő okok, sem a jövő kilátásai tekintetében nincs alap. A jogvédelem gondolatával szemben való bizonyos értelmű idegenkedés — egyesek számára talán az abból való kiábrándulás — nagyrészt nem ,,a" Jogvédelem eszméjével, hanem annak egy meghatározott formájával szemben alakult ki. Az actiot követő reaetio folyamata jegyében valóban könynyen érthető, ha egy állaim rendszer, amely károsnak tartotta és ezért elvileg elutasította a korlátlan individualizmus szolgálatát, nem minősítette életfontosságúnak!, hanem egyszerűen tárgytalannak és feleslegesnek azt a jogu védelmet, amelynek központjában az állam-mentes vagy éppen állam-ellenes 1) E kérdésről részletesen: Goltner Dénes: Az államhatalmak elválasztása vagy együttműködése. Jog, 1936. III. 243—265. — Bíráskodás a nemzetiszocialista Németországban, Szeged, 1936. 16. és köv. 49