Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kriminalpolitika

léssel szemben könnyebben megvalósítható és közelebb fekvő célkitűzésekkel kell beérnünk. Tekintettel arra, hogy az elszegényedett és nagy közterheket viselő társadalom a szegénygyámolítás feladataival, úgy látszik, megbirkózni nem képes és a reá háruló feladatokat eredményesen ellátni nem tudja, a szegénygyámolításon csak az állam segíthetne. Csak akkor tudnánk gyökeresen segíteni, ha a bajok mélyebb okait meg tudnók szüntetni, ha csökkenteni tudnók a függő vagyoni helyzetben levő, vagy vagyontalan, sőt nincstelen elemek számát. Ezen törekvések eszközei sorába sorakoztatható főként a megfelelő bér- és árpolitika, valamint lakáspolitika. A bérpolitika keretében főként a tisztességes megélhetést biztosító bérminimumok megállapítása, a túlzott vállalkozói haszon megszorításával karöltve, tudna segíteni. Az árpolitika terén az elsőrendű életszükségleti cikkek árának olyan összegben való megállapítása volna kívánatos, hogy ezeket mindenki kellő mennyiségben megszerezhesse. Ez persze a bér- és árpolitika kellő összehangolása nélkül elképzelhetetlen. Mindez azonban csak kis részben tudna segíteni a bajokon. Világgazdasági és egyéni gazdasági krízisek mindig fogják áldozataikat szedni főként azok közül, akik — akár nagy, de még sokkal inkább - kis keretekben gazdaságosan élni nem tudnak és azután bajba jutva követnek el vagyon elleni bűncselekményeket. Az ilyen helyzetekből sokféle bajok erednek, amelyeken csak kis mértékben tudnánk szociálpolitikai gondozás útján segíteni. Mint ilyenek volnának említhetők azok a törekvések, amelyek bizonyos kényszertakarékossági rendszabályokat kísérelnek megvalósítani. Mindennemű betegség, munkanélküliség, rokkantság, öregség esetére szóló biztosítás tulajdonképpen hasonló célokat szolgál. A fiatal korban és gazdaságilag kellően meg nem alapozott viszonyok közt házasulókon, akiknek vagyon elleni kriminalitása tudvalevőleg magas, akarnak segíteni a közület által adott kölcsönök, amelyek visszafizetése megfelelő gyermekáldás esetén egészben vagy esetleg részben elengedhető lenne. Ezeken a bajokon azonban az álláshalmozások radikális megszüntetése is segíthetne. Az önállósítási célokra adott kölcsönök is bizonyos mértékig hasonló célt szolgálnak. 8. A foglalkozási ágak közül is sok hátrányos hatást gyakorol az egyén kriminalitására. Ez a káros kriminogén hatás főként a vagyon elleni bűnözés terén érezhető olyan egyéneknél, akik foglalkozásukból kifolyólag bizonytalan gazdasági helyzetben és alárendelt szociális létben élnek. Ezekből a tényekből adódnak azután az orvoslás eszközei is. Fokozottabb szociális gondozás volna e tekintetben leginkább kedvező hatással. Amint a gazdasági tényezők szempontjainak megtárgyalásánál említettük, minimális munkabérek megállapítása volna talán az első teendő. 38