Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete. (Folytatás.)

giumi ifjak néhány nemesebb szívű pártfogója, a diákokat jutalmazandó, jelentékeny mennyiségű borral lepte meg a sikerült előadás szereplőit s farsang lévén, a diákoknak sem kellett több: táncolni akartak. Rezik János rektor-professzor megadta az engedélyt s a diákbál egy-kettőre teljes pompájában kavargott. A város bírája, nemes Kiesen János azonban tudomást szerzett a dologról s mivel a diákok az ő engedélyét nem kérték ki, a mulatság folytatását betiltotta. A borból azonban még bőven maradt s mert a bíró ünneprontó rendelkezése nem volt Ínyére a diákoknak, másnap a falakon kívüli felső külvárosban ropták tovább a táncot a városi polgárok leányaival. A felpaprikázott bíró erre Kreutzer Györggyel, az őrség prefektusával szétugrasztotta a bált. Kreutzer a lányokat hazaparancsolta, a diákokkal azonban nem boldogult, mert ezek minden szép szó és fenyegetés ellenére, derekas lármát ütve, ének- és zenekíséret mellett átvonultak Nagysárosra, ahol még fokozottabb iramban, most már persze lányok nélkül, tehát szilaj abban folytatták a dáridót. A bíróban lobogott a harag. A város lelkészeit s a Kollégium rektorát magához kérette s megtorlást követelt. Február 18-ára össze is ült a sedes — a fegyelmi szék — s a főbünösök kiadatását kérte a diákoktól. Az ifjúság erre semmi hajlandóságot nem mutatott: egyetemlegesen vállalták a rebellis viselkedést. Hosszas tárgyalások után a sedes a legbünösebbnek talált négy diákot: Krumbholzot, Petrovicziust, Viczayt és Nemest kizárásra ítélte. Rezik János rektor közbelépése s a diákság kérelmére az ítélet azonban karcer-büntetésre módosult. A diákság ezt is sérelmesnek találta, mire a sedes újra a kizárás mellett foglalt állást. Elkeseredés lett úrrá az ifjúságon s most már egyetemlegesen követelték, hogy valamennyiüket zárják ki a Kollégiumból. A helyzetet végül is Rezik rektor mentette meg, akinek kérő szavára a négy diák elfogadta a karcer-büntetést s a kollégiumi diákság pompás szellemére vall, hogy a főbűnösöknek nyilvánított társaikkal szolidaritást vállalva, ez utóbbiakkal együtt karcerbe vonult mindenki, aki csak befért a kollégiumi börtön szük cellájába. Hogy a büntetés tartamára a főiskola végkép el nem néptelenedett, az egyedül a kollégiumi karcer erősen szűkreméretezett befogadóképességének volt köszönhető48/a). A nekilendült ifjúsági s az ezzel kapcsolatos városi kultúréletet a kurucháborúk váltakozó szerencséje nem zavarta. A fejedelem hadvezérlő jobbja az ország távolabbi vidékein mérte össze erejét a császár zsoldosaival. Eperjes kívülesett a hadszíntér keretein s a falai között élő ifjúság legfeljebb az innen-onnan beérkező hírekből értesült a kurucseregek tevékenységéről. Egy-egy tépett hadfi is elvető48/a) Rezik—Mattheides: Gymnasiologia Sect. IV. Gap. IV. De Schola Ivankofalvensi. §. IV. Az eredeti s az eperjesi Kollégium könyvtárában lévő kézirat egyik másolata Bruckner Győző dr. jogakad. dékán gyűjteményében. — Lásd még Frenyó Lajos: Adalékok városunk történetéhez c. cikkét az Eperjesen megjelenő „Uj Világ" 1934 január 21-i számában.