Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete. (Folytatás.)

dött a városba s a Tarcza-parti Athén csöndjét ha esténként felborzolta a csatákatjárt tárogató mélabús melódiája, a leghűségesebb hallgatóságot mindég az ifjúság szolgáltatta. Mert a felzengő dallamok fájdalmában történelmet tanult az ifjúság. Történelmet, amely több volt minden írásnál, több minden, a fejedelem tetteit dicsőítő szónoklatnál49), mert az egyszerű hangszer szívbemarkoló szava a nemzettagok érzelemvilágát kereste meg s kapcsolta bele a ifjúi lelkeket abba a bűvös körbe, amelyről mint nemzetről tanítani lehet ugyan, de átélni s átérezni csak annak áll módjában, aki a népi lélek egyik ősi megnyilvánulását, a népi dallamvilágot érzésein át magáévá teszi. Ennek a felfokozott s a nemzet szabadságvágyát kihangsúlyozó gondolatvilágnak nemcsak a magyar anyanyelvű ifjak voltak részesei. A tót és német származású diákok ugyanazzal a lelkesedéssel és tűzzel figyelték az eseményeket s hogy a szabadságmozgalom lelkiségét mé£ inkább magukévá tehessék, élénk buzgalommal látogatták a számukra rendszeresített magyar órákat. Esténként, mikor a napi munkát befejező imádság után a többiek lassan nyugovóra tértek, a német és tót ifjúság összegyülekezett a Kollégium egyik termében. Sápadt lámpafény hintette aranyát a meghajtott diákfejekre s az idegen anyanyelvű növendéksereg áldozatkész tanárok segítségével egyre jobban megismerkedett a magyar nyelvvel. Beszélgettek, magyar nyelvű leveleket, üdvözlő szónoklatokat, prédikációkat és imádságokat készítettek, főleg pedig elsajátították a magyar történelem ismeretét50) s tették ezt annál szívesebben, mert tudták, hogy a körülöttük zajló eseményeket valójában csak úgy érthetik meg, ha tisztában vannak a messze századokba visszanyúló mozgató rugókkal. Nóvák István dr. 49) így többek között Rezik János rektor 1708 október 2-án nagy beszédet mondott II. Rákóczi Ferencről a Kollégium auditóriumában, melyben a fejedelemnek a Kollégium körül szerzett érdemeit dicsőítette. A beszéd 2 számozatlan levélen megjelent Bártfán 1708-ban „Quoniamquidem. Obsequii Glóriám Serenissimo alque Celsissimo Principi ac Dominó Dominó Francisco II. Rákóczy etc. debitam, Illustre Collegium Eperiense Statuum Evangelicorum, Oratione Panegyrica propalam asserere decrevit.. . (Lásd Szabó i. m. II. 633. 1.) u 50) Dr. Daxer id. m. 30. I. / Ludvig István könyvnyomdája, Miskolc.