Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

mely mozzanatának időpontjából tekintve dönt a közfelfogás a lehetőség tár­gyában, ámde ebből a feleletből újabb problémák fakadnak. így, minthogy az elhatározás a lélekben játszódik le, megoldást igényel az is, hogy a tettes ténybeli ismereteinek, vagy az emberi megismerés körébe Ovső összes jelenségeknek allapuvételével ítél-e a közfelfogás a tervbe vett ma­gatartásnak a szándékolt bűncselekmény véghezvitelére való alkalmasságá­És fel kell deríteni azt is, hogy ennél az ítéleténél a bűnös terv milyen alkotórészeinek alkalmasságára helyezi a súlyt. A fenti példa sem az egyik; sem a másik vonatkozásban nem nyújthat kellő tájékoztatást. Az első vonatkozásban azért nem, meri akár a tettes ténybeli ismeretei, akár az emberi megismerés körébe eső összes jelenségek­alapján vegyük is szemügyre a méregkeverő tervéi, azt az ölés v'grehajtására a legapróbb részleteiben is alkalmasnalkí fogjuk találni. A második vonatko zásban pedig azért nem ad felvilágosítást a szóbanforgó példa, mert egy olyan eset, amelyben a terv minden tekintetben alkalmas, még nem zárja ki azt, hogy a közfelfogás az eredmény lehetőségének megállapításánál a bűnös terv­egyes alkatelemeinek alkalmasságával is megelégszik. Nehogy tehát fejtegetéseink holtpontra jussanak, a továbbiakban a köz­napi értelemben vett kísérlet legkülönbözőbb változataira például szolgáló olyan eseteket kell vizsgálódásunk körébe vonni, amelyek a most említett két szempontból való eligazodást is lehetővé leszik. Amikor egy teherben lévő nő valamely ártalmatlan szert, amelynek, noha minőségét ismeri, tudatlanságból magzatelhajló hatást tulajdonít, magzatel­hajtás szándékával alkalmaz, senki sem mondja, hogy a véletlen hiúsította meg a jogsértő eredményt. Ellenben már szerencsés véletlenről beszél a köz­felfogás olyankor, amikor a teherben lévő nő az előre .kikészített alkalmas magzatelhajtó szer helyett elvélés folytán alkalmatlan szert vesz igénybe. Ha az anyá halva született, de általa élőnek tartott gyermekét meg akarja ölni és ebből a célból vele szemben egy, az ölésire egyébként alkalmas maga­tartást fejt ki, nem mondják, hogy a véletlennek köszönhető a halálos ered­mény elmaradása. Ha azonban egy anyai azzal a szándékkal, hogv üker gyer­mekei közül az élőt megfojtsa, a sötétség következtében az élő gyermek mel­leit fekvő, holtan született gyermekének torkát szorítja essze (Allfeld pél­dája), mindenki a véletlen javára írja a kedvező kimenetelt. Ha a tolvaj lopás szándékával egy elhagyott üres helyiségbe tör be (Heil példája), nem tulajdonítja a véletlennek a közfelfogás, hogy a tettes ebből a vállalkozásából zsákmány nélkül tért vissza. Más a helyzet akkor, ha a zseb­metsző üres zsebbe nyul, vagy ha a betörő olyan pénzszekrényt feszít fel. amelyben épen a cselekmény elkövetésekor nem volt semmiféle érték. Abban az esetben, ha valaki, aki mem tudja, hogy haragosai már régeb­ben kivándorolt az országból, annak legutoljára bérelt lakásába ölési szán­dékkal belő, vájjon ki fogja állítani, hogy az eredmény bekövetkezésére meg volt a lehetőség. De már így vélekedik és ezért a véletlennel hozza összefüg­gésbe a passzív alany megineneikülését a közfelfogás, ha a gyilkos éjnek ide­jén ellenfelének hálószobájába belő, a golyó azonban azért nem érhet célt, inert az ellenfél a kérdéses időben történetesen házon kívül tartózkodott. Az imént előadottak nem hagynak kétséget afelől, hogy a közfelfogás nem a .eites ténybeli ismeretei, hanem a megismerés köréhe eső összes je­140

Next

/
Thumbnails
Contents