Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

Azon, hogy érdeklődésünk a közfelfogás felé fordul, jogász nem ütközhetik meg. Hiszen a jogtudomány, mint az élet tudománya minduntalan a közfelfogás értékítéleteire támaszkodik és ezekkel az értékítéletekkel való össz hangra törekszenek állandóan a jogszabályok, mint az élet szabályai is s így annak, aki olyan büntetőjogi fogalmak jelentését kutatja, amelyeknek körülírását a törvény mellőzi, egyenesen kötelessége vizsgálnia, hogy az illető fogalmak értelmezésénél nem lehetne-e a közfelfogásban élő képzetekhez és értékítéletekhez igazodni. Ha a cselekvés útjára lépő tettes bűnös szándékát valamely okból nem tudta megvalósítani, mindazok, akik erről a cselekményről tudomást szereznek, nyomban értékelik azt és az erre vonatkozó véleményüket általában kifejezésre is juttatják. Általános érdeklődést keltő ügyekben természetesen széles körben nyilvánul meg ez a vélemény. Minthogy ily nézeteket mindenki hallott már, nyugodtan utalhatunk az olvasó tapasztalatéira azon kijelentésünk igazolásaiként, hogy olyankor, amikor az emberek az imént említett cselekmények valamelyikének büntetőjogi megtorlását szükségesnek tartják, ezt következetesen mindig azzal indokolják, hogy cselki egy hajszálon múlott az eredmény bekövetkezése, csak a véletlen óvta meg a sérüléstől, a kártól, slh -től az áldozatul kiszemelt személyt. Kétségtelen tehát, hogy a közfelfogás a köznapi értelemben vett kísérletet kizárólag a szándékolt bűncselekmény tényálladékszerű eredményének véletlen elmaradása esetén tekinti büntetéstérdemlőnek. Ezzel persze a fenti kérdés még korántsincsen elintézve. Ehhez azt istudni kell, hogy mikor helyezkedik a közfelfogás az eredmény véletlen elmaradásának álláspontjára. Vjalamely eseményről általában akkor mondják, hogy véletlenül maradt el, ha annak bekövetkezésére meg volt a lehetőség. A véletlennek a mindennapi életben használatos ez a jelentése egyezik azzal a meghatározással, amelyet a véletlen fogalmáról adnak a nagy gondolkodók. Ezek közül a nagy gondolkodók közül hadd szólaltassuk meg legalább az egyik legnagyobbat, a kriticizmus megalapítóját, Kantot. Kant ekképen írja körül a véletlen fogalmát: „Zufállig im reinen Sinne der Kategorie ist das dessen contradiclorisches Gegenteil möglich ist''.52) A lehetőség egy jövőbeli fejleménynek gondolatbeli antieipációja5") lévén, annak tárgyában sohasem ex post, hanem mindig csak ex ante foglalható állás. Ezért, ha a kísérlet szakában megrekedt cselekvőséggel kapcsolatban az vár eldöntésre, hogy a tényálladékszerű eredmény bekövetkezésére meg volt-e a lehetőség, az akarati cselekvés valamely mozzanatánál, időpontjába! kell visszahelyezkedni és innen előre nézve, az illető mozzanat ismeretében, ítéletet mondani. Ezek után most már azt kell tisztázni, hogy melyik az akarati cselekvésnek az a mozzanata, amelynek időpontjába a közfelfogás a lehetőség vizsgálata céljából visszahelyezlkedik. Minden akarati cselekvés négy főmozzanatból áll: a vágy, a fontolgatás, az elhatározás és a külső cselekvés mozzanatából.A vágy az ingerek hatása 52) Kant: Kritik der reinen Vernunít (1781) 380. 1. 53) Eisler: Wörterbuch der philosophischen Begrifíe (1904) I. köt 679—682. 1. 138