Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

körülményeknek alapján kell tehát a bírónak vizsgálnia, hogy az eredmény a tettes által választott eszközzel egyáltalában elérhető-e vagy sem és az erre vonatkozó döntésénél a mindenkori kulturközösség normális belátással bíró tagjának általános tapasztalati tudásához kell igazodnia. Ezeknek a fejtegetéseiknek konkiluziójaképen a kísérletet abban az esetLen kell büntetni, ha a tettes tévedése ontologikus volt, azaz a ténykörülményekre vonatkozott (pl. ölési szándékkal méregnek vélt veszélytelen port használt eszközül.). Ellenben, ha a tettes tévedése nomologikus volt, vagyis a tevékenység, avagy a történés törvényeire vonatkozott (pl. abban a meggyőződésben volt, hogy ölési szándéka az áldozatul kiszemelt ember megátkozásával is megvalósítható), a kísérlet nem büntethető.51) A szoros értelemben vett hiányos tényálladóknákl a büntetendő kísérlet fogalmával való szembeállítása, amely Dohna tanulmányának is expositióját alkotja, általában tünete annak, hogy az illető szerzőnek nem sikerült megialálnia a büntetőjogi kísérlet helyes ismérveit. Általános tapasztalat szerint i. i. rendszerint csak az az író határozza el magát ilyen szembeállításra, akinek a büntetendő kísérletről adott fogalommeghatározása alapján olyan cselekménveket is büntetni kellene, amelyeknek, megbüntetése még az ö felfogása szerint is ellenkeznék a jogérzettel. Ebből az utóbbi dilemmából csakugyan úgy lehet a legkönnyebben menekülni, ha egy olyan büntetőjogi szempontból közömbös jogi kategóriát állítunk fel, amely alá a büntetést nem'érdemlő ina gatartások foglalhatók. Arra természetesen nem is gondolnak a szóbanforgó büntetőjogászok, hogy azok az érvek, amelyeket a hiányos tényálladék védelmére felsorakoztatnak, maguk sem állják ki a bírálatot. A most említett tünet Dohnának a kísérletről szóló definíciója tekintetében sem csal. Közelebbi szemügyre vétel vitán azonnal felismerhető az a rokonság, amely Kohler és Dohna elméletei közt fennáll. Miként Kohléi", Dohna is a tettes képzeteit teszi a lehetőségi ítélet alapjává. Az eltérés e két író álláspontja közt csupán az, hogy Kohler a tervbe vett, Dohna pedig a megkezdett tevékenységnek az eredmény előidézésére való alkalmasságára helyezi a súlyt. Ilyen körülmények között mindaz, amit a lehetőségi ítélet kérdésében Kohlerrel szemben felhoztunk, mutatis mutandis Dohna elméletére is vonatkozik. Végezetül még csak annyit, hogy ha Dohna a lehetőség jogi szempontból helyes fogalmára támaszkodott volna, az objektív veszély elméletének vált volna követőjévé, ennek az elméletnek következményeitől azonban maga is visszariadt és épen azoknak elkerülése végett tévedt a kifogásolt útra. Álláspontunk. Tanulmányunk bevezetésében már említettük, hogy az a törvény, amely a bűncselekmény véghezvitelének megkezdésében állapítja meg a kísérletet, nem határozza meg a kísérlet büntetőjogi fogalmát. Ezen a ponton tehát a mi Rtk-ünk is cserben hagyja a jogalkalmazót. Ily helyzetbe jíutva felmerül bennünk a kérdés, vájjon mely esetben tartja a közfelfogás a bűncselekmény véghezvitelének köznapi értelemben vett megkezdését büntetéstérdemlőnek? 51) Dohna legismertebb követői Frank és Allfeld, nálunk pedig Angval. 137