Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

Áttérve ezek után az elmélet bírálatára, meg kell jegyeznünk, hogy lia már a tevékenység veszélyességének helyes jogi fogalmára támaszkodó objektív elmélet nem fogadható el, még fcevásbfoé találhat elismerésre egy olyan teória, amelynek tarlóoszlopát a magatartás veszélyességének a jogban kötelező objektív szempontok figyelmen kívül hagyásával megkonstruált fogalma alkotja. Akár helyesen volt ugyanis felismerhető a tényállás, akár nem, mindkét esetben kedvezőtlen eredmények állhatnak elő. Az első esetben ugyanazokhoz a megoldásokhoz jutunk, mint az objektív elmélet alapján, vagyis büntetlenül kell hagyni büntetőjogi megtorlást igénylő cselekményeket is, a második esetben viszont, tehát akkor, amikor tulajdonképen a történésnek a szemlélő lelkületében jelentkező torz és ferde tükörképe a jogi értékelés szubsztrátuma, büntetni kell olyan magatartásokat is, amelyeknek nincsen jogi jelentőségük. A szóbanforgó tannak a bíróságok által való érvényre juttatása esetén tehát a jog sokszor nem gyakorolhatná védelmi és elhárító funkcióját, sokszor még képzelt és nem komoly, vélt és nem valódi ellenséges cselekményekkel szemben lenne kénytelen harcba szállni, ezzel az utóbbi eljárásával pedig egyenesen Don Quijote nevetséges szerepét játszaná el. Dohna elmélete. Nincsen egyetlen egy olyan újabb büntetőjogi tankönyv sem, amely az alkalmatlan kísérletre vonatkozó részében ne terjeszkednék ki Dohna elméletére. Nekünk sem szabad tehát megfeledkeznünk erről az elméletről és épen ezért ennek bemutatásával zárjuk le a főbb irodalmi állásfoglalások ismertetését. Dohna gondolatmenete, röviden vázolva, a következő: ") A bűncselekmény csa.k akkor van befejezve, ha a tényálladék valamenynyi eleme megvalósult. Ha ezek közül az elemeik; közül csupán egy is hiányzik, a bűncselekmény nem jött létre. Ahhoz, hogy ilyenkor is büntetni lehessen, külön törvényi rendelkezésre van szükség. A hiányos tényálladéknak egyedüli esete, amely a törvény értelmében büntetést von maga után, a kísérlet. A kísérletről intézkedő törvényhely a véghezvitel megkezdéséről beszél. Véghezvinni kizárólag cselekvőségeiket lehet. A lopásnál a cselekvőség az elvételben, a hamis eskünél az eslkü letételében, a vérfertőzésnél a közösülésben áll stb. Mihelyt valaki ezeket a cselekvőségeket végrehajtotta, túljutott a kísérlet szakán. Ha tehát ily esetekben a cselekmény nélkülöz olyan ismérvet, amely azt bűncselekménnyé bélyegezné, sem befejezett bűncselekményről, sem kísérletről nem lehet szó, hanem csak a büntetés alá nem eső ú. n. szoros értelemben vett hiányos tényáUadékról. Aiki örökhagyó nagybátyjának haláláról nem tudván, annak pénzszekrényét kifosztotta, nem kezdte meg a lopást, hanem befejezett egy olyan cselekményt, amelyből hiányzott a lopáshoz szükséges egyik bűncselekményi ismérv. Aki egy tévedésből okiratnak vélt iraitot hamis aláírással látott el, nem kezdte meg az okirat50) Lásd gróf Dohna: Der Mangel am Tatbestand (Sonderabdruck aus der Festgabe für Dr. Kari Güterbock) — 1910 —és Der Aufbau der Verbrechenslehre (1936). 135