Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

pedig, mint a cselekvő akaratától elválasztott csupasz tényállás. Ennek következtében a kísérletnél nem a tevékenységnek, hanem az akaratnak, vagyis azon lelki momentumnak kell a jogtárgyra veszélyesnek lennie, amely a tevékenységet a bűnös céllal vonatkozásba állítja. Annak pedig, hogy a tevékenységben megnyilvánult akarat veszélyeztesse a jogtárgyat azokon a körülményeken felül, amelyeiket Kohler a büntetendő kísérlet ismérveiül megkíván is feltétele, hogy a Kohler szerinti értelemben vett alkalmas terv által életre bivott tevékenység objektuma olyan legyen, amelyet a jog oltalomban részesít. Fia tehát a cselekmény alkalmatlan, nem létező, vagy olyan tárgy ellen irányul, amely a cselekmény hatókörén kívül esik, a kísérlet nem büntethető, ellenben az alkalmas tárgy ellen alkalmatlan eszközzel intézett támadás a terv alkalmassága esetén büntetendő kísérletet képez.43) Kleenek az a tanítása, hogy a jogrendet a cselekmény csak valamely jogtárgy veszélyeztetése útján hozhatja veszélybe, helytálló ugyan, de már az e meghatározás értelmezése tekintetében vallott felfogása merőben téves. A cselekmény akaratnyilvánítás, más szavakkal olyan magatartás, amelyet akarat kísér.44) Ebből pedig vitát kizáró módon következik, hogy ha csupán az akarat veszélyes, nem mondhatjuk, hogy maga a cselekmény is az. Erről csakis abban az esetben lehet szó, amikor a magatartáshoz is veszély fűződik és így az alkalmas tárgyon alkalmatlan esközzel véghezvitt kísérlet büntetőjogi megtorlása nem okolható meg a jogtárgy veszélyeztetésével. Klee tehát ugyanabba a hibába esett, mint amelyet Kohlernál annyira elí'.éli. t. i. ő sem alapozta meg kellően elméletét. Ami most már a büntetőjogi kísérlet fogalmánalk Klee által vitatott elemei! illeti, azokkal a Kohler teóriájára vonatkozó reflexióink után fölösleges oővebben foglalkoznunk. Ott ugyanis egyfelől már elárultuk a Kohlerrel egyező azt a nézetünket, hogy a büntetendő kísérlet megállapításánál a terv mikénti kivitelének, nem tulajdonítható jelentőség és ezért közömbös, hogy a támadás tárgya alkalmas vagy alkalmatlan volt-e, másfelől kifejezésre juttattuk azt, hogy miért nem tartjuk helyeseknek azokat a szempontokat, amelyeknek alapján a Klee által e tekintetben mértékadóul elfogadott Kohler szerint a terv alkalmasságát el kell dönteni. Az adekvát okozatosság tanát értékesítő elmélet. A mind nagyobb tért foglaló adekvát okozatosság elmélete jóformán forradalmi hatást idézett elő a büntetőjogban. Ez a hatás abban nyilvánult meg, hogy igen sok író az okozatosság szóbanlevő tanát a büntetőjogtudomány többféle sebének egyetemes orvosszeréül tekintette és ennélfogva a büntetőjog legkülönbözőbb problémáit annak segítségével végérvényesen megfejthetönek tartotta. Ami azonban ennek a kauzalitás! elméletnek mágneses erejét legíjobban mutatja, az az a körülmény, hogy alapelvei egyes teoretikus nehézségek kiküszöbölése céljából olyan íróik is értékesítették, akik az okozatosság területén nem hódoltak be ennek az elméletnek. így épen az alkalmatlan kísérlet vitás kérdéseiben is ezeknek az alapelveknek segítségéhez elsőnek a pozitivista okozatossági jogelmélet egyik nagynevű szószólója, Liszt folyamols) Klee elméletének Wachenfeld az egvetlen említésre méltó követője. *4) Bálás P. Elemér: i. m. 142. 1. 133