Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

menetében naiv realizmus nyilvánul meg32). A naiv realizmusnak bizonyos tekintetben való megújhodása észlelhető a harmadik német birodalom büntetőjogi irányzatában is. Ez okból érthető, hogy ma a kísérlet télelesjogi rendelkezéseinek reformja érdekében Németországban megindított mozgalom vezéreinek zászlaján ismét a szubjektív elmélet jelszavai ékeskednek.33). A közvetítő elméletek. Kohléi elmélete. Kohler34) a büntetendő kísérlet lényegét szintén az objektivizáll, a külvilágban megnyilvánult akaratban látja, mindamellett a szubjektív elmélettői egy lényeges vonatkozásban eltér. Nézete szerint maga az a körülmény, hogy a tettes szándóka a jog által távoltartani kívánt eredmény létrehozására irányult, az akaratnak büntetőjogi jelentőséget nem kölcsönözhet. Ily jelentőséghez az akarat csak abban az esetben jut, ha az érdekelt egyén olyan magatartásra határozza el magát, amely a szóbanforgó eredményt bizonyos fokú valószínűséggel elő is idézheti. A tervbe vett tevékenységnek ehhez képest az okozatosság törvényei szerint célra vezető tevékenységnek kell lennie. Aki a szándékolt eredmény megvalósítása érdekében objektíve ártalmatlan okfolyomatot akar életre hívni, annál nem is lehet szó szűkebb értelemben vett akaratról, hanem csupán az eredmény bekövetkezésére vonatkozó vágyról, kívánságról, óhajtásról, ezek a lelki tevékenységek pedig nem érdeklik a jogot. Mindebből következik, hogy a ráimádkozást és más babonás kísérleteket nem az objektív elmélet által vitatolt okból, vagyis azért kell büntetlenül hagyni, inert a tettes ezekben az esetekben az eredmény előidézésére alkalmatlan tevékenységet visz véghez, hanem azért, mert akarata is alkalmatlan tevékenységre irányult és ennélfogva nélkülözi a büntetőjogi jelentőséget. Az objektív elmélet középponti problémája: az eszköz és a tárgy alkalmasságának, illetőleg alkalmatlanságának kérdése a bennünket most foglalkoztató teória alkalmazása során is felmerül, ámde az ebből a szempontból megejtendő vizsgálódásnak nem a véghezvitel, hanem a tettes tudatszférája a területe. Mindig azt kell eldönteni, hogy abban az esetben, ha a tettes által elképzelt eszköz az általa elképzelt tárgyat érte volna, bekövetkezhetett volna-e a természet rendjének szabályai szerint az eredmény. Ha fennforgott annak a lehetősége, hogy a bűncselekmény a tettes által elgondolt körülmények között megvalósuljon és az illető az előkészületi cselekmények határát is átlépte, azért kell Kohler szerint büntetni, mert ilyenkor a cselekmény mindig veszélyezteti a jogrendet, a kísérlet büntetendőségének meg épen ez a veszélyeztetés a jogalapja. Kohler elméletének gyakorlati alkalmazását a példák egész során mutatja be. így, hogy legalább a fontosabbakról beszámoljunk, büntetendő kísérletet követ el szerinte az a teherben levő nő, aki magzatelhajtásra alkalmas szert akar bevenni, de felesei érés következtében ártalmatlan eszközt vesz ;;2) Hold v. Fcrneck: Der Versuch (1922) 7. 1. 33) Lásd egyebek közt Freisler: Willensstrafrechl; Versuch und Vollendung (Gürtner: Das kommende deutsche Strafrecht — 1934). 34) Kohler: i. m. 130