Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 7. szám - Az ismeretlen bíró

erkölcsi tekintélye. Ez a bíró külső megjelenésére is reányomja felemelő bélyegét, ahogyan egy bíró elgondolkozón egy ablakon néz ki, ahogyan hallgatagon figyeli a felesleges emberi erőlködéseket, ahogyan a szemüvege fölött a kis embereken és nagy hazugságokon tud keresztül nézni, az csak bírónak és talán orvosprofesszornak jellemző nézése. A bírónak ezt a fölényét a „kiválasztó képessége" is kitermeli. A terjengős egészből állandóan ki kell vonnia azt, ami nem tartozik oda. Ez a mindennapos rutinná fejlődött gondolat-szűrési és összegezési készsége átömlik a magánéietjébe is. A bíró erkölcsi front helyzetéről legnehezebb küzdelmét a hazugsággal vívja meg. A megszokás és a mindennapos érintkezés a hazugságokkal ad a bírónak egy kézlegyintős elnézést, a könnyen megfogható kis hazugságokkal szemben. így, mire a bíró a hivatalából haza érkezik, az apróbb hazugságfreccsenések már le is peregtek róla. Az emberi természet, ahogy a testi mérgezésekkel szemben antidotumokiat termel ki. ugyanúgy védekezhetik a folyamatos lelki mérgezésekkel szemben is. Valahogy közömbösíti ezeket a léleksebeket, mert a hazudozás miatti folytonos felháborodásba és erkölcsi undorba bele lehetne betegülni. A bíró körülbelül azon mehet keresztül, amin a fiatal medikus megy át, egyetemi tanárságáig. Ugyanúgy látja a bíró is eleinte undorodással, a felboncolt emberi belső részeiket, amíg el nem jut addig a fokig, hogy a belső szerkezet felépítésének és a gyógyítás szépségének öröme mellett, már csak járulékosként veszi észre a gennyet és tökéletlenségeket. De e közömbösülések mellett is, a bírónak egy állandó idegfeszültséget jelent, hogy a hazugsághinárök és gátaki mellett nem tudja hivatását megfelelően betölteni. Bár hatalom van a kezében, igazságot akar osztani és egy hazugság folytán justizmordnak lehet esetleg akaratlan elkövetője. A bíróban tehát a bizonyítási anyag mérlegelésénél kialakul egy gondolkozási mód, ami egybe esik a legmodernebb filozófia irányával, a pragmatizmussal; ez William James, még helyesebben Amerika filozófiája. Egyébként azt is jelenti, hogy valamely gondolatanyagból, eszméből kizárólagosan az az érték, amely mint előbbrevivő eszköz, mint kalapács, fogó, építőszerszám hasznosítható; ha tehát egy gondolatról azt veszem észre, hogy annak tartalma mellett avval célt nem érhetek', a legegyszerűbb azt félredobni, így jut el a bíró a hazugsággal folytatott küzdelmében egy második karakterfokig, a modern filozófiai szemlélethez. De olykor ez is csődöt mond. Van az, amikor a bíró már sem a kis hazugságokat lepergető közömbösségével, sem a pragmatikus gondolkodás válogató készségével nem tud a hazugságoffenzivákkal megküzdeni, ilyenkor jut a karakter megnyilatkozásának ahhoz a túlcsordult fokához, amikor egész egyénisége már lesújtó ököllé nő. És ez a csúcspont a bírói jellemnek legerősebb karakterpróbája. Mert ez csak a becsületesség sújtó haragja lehet és nem fékevesztett düh; ez az igazságnak méltóságot sugárzó felháborodása és nem a bosszúság rikácsoló szitkozódása, ez a formák közé szorított megtorlás és nem a bosszúszomjazás szétömlő rángatózása; ez az igazság lesújtó fehér hidegsége és nem a gyűlölet sötét lángja. így tehát az emberi érzelmi skálának a legellentétesebb eredőiből tevődik össze, mert ez: higgadtság és felháborodás; túlcsordultság és önfékezett kiegyensúlyozottság. 100