Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 7. szám - Az ismeretlen bíró

így alakul ki a bíró jellemének másik alapvonása: — ügyelés arra, hogy félre ne vezessék. Ez eleinte bizalmatlansági hajlamait fokozza, mert át kell látnia minden praktikán és fogáson. És bár a bírónak kellene fölényével a tárgyalás anyagát uralni, mégis az ügyvédnek helyzeti előnye van a bíróval szemben. Az átlagos perállás ugyanis általában véve az, hogy az üdvéd az ügyfelén keresztül lehető teljes tényállást ismer. Ebből a tényállásból a bíró elől el vannak rejtve bizonyos részek. Ezek a keresendő részek ott rejtőznek' a részben hamis, részben hitelt érdemlő okiratok és vallomások mögött. Ezt kell a bírónak felfedeznie. így fejlődik ki a bírónak egy különleges tulajdonsága, a szimat érzéke, lelki röntgenlétásia. Az így kialakult szellemi fölénynek különleges jellemző értéktünetéi vannak, mert ez a fölény más, mint más emberi felülkerekedés. Ez a hallgatag befelémosolygó emelkedettség és nyugalom. Elnéz a kicsinyes trükközések felett, átlépi a szó-hinárokat. Egy magabiztos kézlegyintéssel tud elhárítani kárbaveszett igyekezeteket; bántás nélküli mosollyal tud leinteni az igazságsinről leterelő erőlködéseket. Ezért minden bántó iz nélkül úgy nézi a tárgyaló termet, mintha tenyerében tartaná a siránkozó, handabandázó, ficánkoló vegyesen jó és rossz emberkéket és az egész peranyagot. Tudja, hogy szellemének erejével a jóságnak ajándókos örömeit osztja. A tiszta é9 gőgmentes ész hatalmával emberéleteket intéz, sorsokat dönt megérdemelt bukásba, vgy emel boldogságba. Ez az átérzett öröm fogja megóvni attól az elcsúszástól, hogy a tárgykeresés mániájában elbetegüljön, elmeszesüljön, megkövesedjen az érzésvilága t's igazságérzete. És itt következik be a jellemértékek kölcsönös egymást emelő hatása. A szellemi fölényértékeik felfelé ívelő szállásukban magukkal ragadják az erkölcsi értékek emelkedését is<, vagy máskor ép fordítva. Mert egyetlen jellemérték növekedésével megindul az általános színvonal emelkedése is. Tgy lesz a bíró szolgáló katonája hivatásának. Amint már mondottuk, a bíró pályája elején bizalmatlan hajlamú, tart a félrevezetésektől. D-tí már később szellemi biztonsága mellett, a legjobb hiszemet előlegezi. Ezért a bíró gondolatban a „honny sóit, qui mai y pense"-szal nyitja meg a tárgyalásait. Előlegezi a jóhiszemet, hisz abban^ hogy reá kell jönnie az elrejtett igazságokra és mert tudja azt is, hogy rosszhiszem sugalmai a leggyatrább kulcsok a zárt emberi lélekhez. Ne felejitsük el, hogy a felek 90%-a készül a bírói emelvény előtti sz^ replésre. Ezt a szereplési kényszert a bírói emelvény okozza. Viszont vannak, akik meg akarják mondani a magukét a bírónak, bántja kisebbrendűségüket a pódium és a lélek fölénye, emiatt gátlásokat éreznek és így kapkodnak, dadognak, gondolataikkal ide-oda futkároznak, utói kell érni, lecsendesíteni, megnyugtatni, kézben kell tartani őket. Jóllehet a bíró ép ezekben a megnyilatkozásokban látja, hogy ellenséges világgal áll szemben, mégis hivatásának mindennapos gyakorlása mellett alakul ki új arca. Ez az emberi kicsinyesség leszerelése, a nemesebb fölény leereszkedése és a jóakarat hallgatólagos szuggeszciója. Mert a bírói emelvény mellől a félnek semmit sem szabad hazavinnie, minthogy a bíró igazán csak jót alkjart. így lesz a bíró szellemi fölénye mellett egyaránt fontos* egyéniségének 99