Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 4. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [2. r.]

De mert mindenki mást éri ezek alatt a jelszavaik alatt; sűrűn operálnak velük a laikusok, vagy az intrikusok. Sohasem szabad elfelejteni, hogy megitagiadni valamit sokkal nehezebb, mint mindent megadni, ha ez az utóbbi rögtönös áldozatokat nem kíván. És nem szabad szem elől 'téveszteni azt sem, hogy Mancini azt a teóriát, hogy minden néptöredék államot alkothat, a régi Ausztria felrobbantására eszelte ki . . . A nemzetiségi autonómia problémájához tehát csak igazi szakértőknek szabad nyúlni ok és azoknak is csak igen óvatos kezekkel! Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban* (Folytatás.) Azokon a területeken, melyeket a fentemlített népek laktak (eltekintve az indusoktól és részben a germánoktól) addig megmaradt az atyai hatalom intézménye nagyobbára a maga eredétiségében, míg a rómaiaik a meghódított Mediterraneum és az akikori egész római birodalom területén élő összes népekre ki nem terjesztették Caracalla császár törvényévéi a lex Antoninianaval (Kr. u. 212) ia civitást, az állampolgári jogok teljességét. Ez időtől kezdve a római patria potestas intézménye váltotta fel az atyai hatalmat, mint jogintézményt az afrikai, spanyol, gall, britt, zsidó, kisázsiai és egyes germán népeknél. A patria potestas forrásanyaga rendkívül terjedelmes, ami természetes is, hiszen az atyai hatalom alapja a családnak s mivel mind személyi, mind pedig vagyonjogi s ennék következtében örökjogi vonatkozásai is vannak, valamennyi római jogágban találkozunk vele kapcsolatos szabályokkal részben elszórtan, részben pedig egységesen összeállított jogszabály-csoportokkal . A patria potestas jogintézményének legősibb forrásául a „leges regiae-t", ezt a sacnalis tartalmú, állítólag a királyság korából fennmaradt törvénygyűjteményt tekinthetjük. E gyűjtemény egyik — Romulusnak tulajdonított — szabálya az atya megölési, il. kitéteti jogára vonatkozik a családgyermek felett. Oly szabályokat azonban, melyek a patria potestas vagyonjogi oldalát érintenék, itt nem találunk. A XII. táblás törvények külön része (IV. tábla) foglalkozik az atyai hatalommal, de már nemcsak az atyának a gyermek személye felett gyakorolható jogaival (megölés, eladás), hanem bizonyos vagyonjogi vonatkozásokat is érint. Részletesebb forrásanyagot nyújtanak Gaius Institutioi: a „De personis" c. részben az intézmény személyi és vagyonjogi vonatkozásaira nézve, valamint érdekes fejtegetéseket is nyújt a patria potestassal kap53