Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 4. szám - A nemzetiségi autonómiák

ni. Ezt a 'kérdést legutóbb igen szerencsésen fogalmazta meg Teleki Pál gróf miniszterelnök, mondván, ihogy a szentistváni gondolat nem jelent erőszakkal, vagy nyelviben, szokásokban magyarosítást. Akár időszerű, akár nem, — mégis ki kell mondani: — az államalkotó főnép zavartalan fennmaradásálhoz és nyugodt tovább fejlődéséhez a nemzetiségeket — legalább is érzelmileg! — asszimilálni kell, mert különben ők olvasztanak be mind nagyobb tömegeket a főnépből. Vagy pedig közöimbös a nemzet fajisága, kulturális egyénisége és akkor ám adjanak minden nemzetiségnek területi alapon teljes önkormiányziaitÜ jogokat. Mit jelent ez végeredményben, a gyakorlatban? Először: kisebbségi falvakat, városokat. Másodszor: kisebbségi vármegyéket. Harmadszor: kisebbségi tartományokat. Negyedszer: kisebbségi közigazgatást és bíráskodást. Ötödször: kisebbségi országgyűlést. Hatodszor: esetleg még kisebbségi hadsereget is, amely őrködhetik a nemzetiségek ,,külön" érdekei felett is. Hetedszer: kisebbségi pénzügyeket, kiegészítve legtöbbször igen fokozott mértékben a főnéptől szedett szubvenciókkal. (Pl. Horvátországra 70 éven át ráfizettünk.) Mert a nemzetiség rendszerint nem tudja eltartani önmiaigát. Nyolcadszor: kisebbségi közoktatásügyet, beleértve esetleg a kisebbségi felső oktatást is. így az állam saját (költségén fejleszti esetleg ki és szervezi esetleg be az állam centrifugális elemeinek erejét. Könnyen megtörténhetik az is, hogy a nemzetiségi vezérek a járások, megyék és tartományok élére állíttatnak és államgyengítő törekvéseikért az államkasszábóli fizettetnek. Az ilyen módon megszervezett nemzetiségi tartományokban lakó főnép sorsáról pedig kár is beszélni. Pl. Hiába voltak Julián-iskolák Horvátországban, a magyarság kontingense még az ősmagyar területeken is egyre pusztult és veszett. A főnép ittlevő rétegei u. i. épp úgy kezdtetnek idővel, mintha merőben idegen államok alkatrészei volnának. Élétbelépnek t. i. a rejtett társadalmi erők. Nagyon nehezen cáfolható meg az tétel is, hogy a nemzetiségi aspirációk többnyire határtalanok. Nagyon nehéz, igen gyakran lehetetlen, ezeket megállítani. Gyakori jelenség ennél a problémánál, hogy a nemzetiség minél többet kap, annál többre vágyik, míg végül, 'akárhányszor nyilt sisakkal vonul ki a régi „anyaállamból". Vannak a tudományban is divatok és jelszavak, amelyek kellő óvatos kezelés hiányában veszedelmessé válhatnak. Az ilyen minduntalan visszatérő és igen gyakran ellenségeink által a mi veszedelmünkre köztudatba dobott jelszavakat csak kellő tudományos mérlegelés után szabad elfogadnunk. Ignotos faiiit, notis est derisui. 52