Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 3. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [1. r.]

családgyermek helyzetét magánjogi szemszögből vizsgáltjuk, mégis találóan fejezi ki a piMerfaniilias, a csakádfő elvileg (korlátlan hátaiknál A családfő az ókori népeknél a családnak, minit vérségi és miás kötelékek által összefogott elemi társulási formának uralkodója. A görög családfő a család királya,6) aki uralkodik a család felett, kormányozza azt, bíráskodik félette, s törvényhozója annak, azaz végzi mindazon teendőket, amelyek a régi államszervezetekben a királyok jogai, ill. kötelességei voltak. A római jogban a paterfamilias azon kis közösségnek feje, amelynek tagjai a feleség, az anya, továbbá a családgyermekek, legyenek azok a paterfamiliassal vérszerű rokonsági viszonyban, avagy csak jogi rokonság kapcsolja őket össze, s a szolganép, a rabszolgák összessége. S végül olyanok, akik felett a hatalmat a családfő mancipatio által szerezte. Ezt a közösséget, amely egyrészről a római társadalomnak legkisebb sejtje volt, másrészről az államnak mint jogi szervezetnek legkisebb egységét képezte — nevezzük a családfő házanépének. A családfőt házanépe felett megillető hatalom az abban tömörültek jogi helyzete szerint négy részre tagolódik. Félesége fellett gyakorolja a családfő a férji hatalmat, (manus) gyermekei felett7) az atyai hatalmat (patria potestas) és szolganépe felett pedig az úri hatalmat (dominica potestas). Tartoztak ezenkívül néha — mint fentebb már említettük — a családfő házanépéhez oly közjogilag szabad személyek (akik tehát — mint ilyenek — megkülönböztetendők a rabszolgáktól), akik felett a hatalmát vaiiamely atyai, vagy férji hatalommal rendelkező személytől szerezte mancipatio által. E személyek lelett gyakorolta a családfő a tulajdonosi hatalmat (imancipium). Az előbbi csoportosítás Gaiustól származik. Szerinte a családfőit megillető hatalom lehet: potestas, manus és mancipium,8) amelyek közül az első ismét lehet: patria és dominorum (dominica) potestas.9) Schmidt K. Adolf10) helytelennek tartja az előbbi, Gaius rendszerét követő felfogást, e mennyiben a rabszolgák, akik a családfő dominica potestasa alatt állanak, dolgok és nemi személyek s ezért a ,,De personis" c. részben való tárgyalásuk nem helytálló. Szerinte nem négy, hanem csak három, hatalom van: először a „patria potestas" önálló tartalommal, másodszor a ,,manus" a pátriái potestasnak megfelelően képzett tartalommal és végül az ,,in mancipáo habere", egy a rabszolgák feletti hatalomnak, tehát a tulajdon után képzett tartalommal. Schmidlttnek nézete azonban szerintünk csak annyiban bír alappal, amennyiben a rabszolgák valóban nem személyek, (hanem dolgok. Nemi látjuk be azonban, hogy miért ne volna helyes a Gaius szerinti félosztás, amely a családfőt megillető hatalmat négy kategóriába osztja s miért ne lehetne tárgyalni a dominica potestast is a ,,De personis" c. részben. Szem elől téveszti u. i. Schmidt azt, hogy e kategorizálásnál r') Homeros: Odysseia: VI. ének 114—115. sor. 7) Akár vérszerinti, akár jogszerinti. s) Gai. I. 49. 9) Gai. I. 52. 55. 10) Schmidt K. A. 2. 1. 42