Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 2. szám - A római és a német nemzeti szocializmus alapelvein felépülő örökjog közti elvi külömnbségek

látozva.3) Különbség volt azonban a római ás germánjogi agnatio fogalma közt az, Ihogy míg itt a hataliomfő (paterfamilias) személye és az abban megtestesülő hatalom volt az összetartó erő s ŰZ Ő halála után új agnat kötelékek keletkeztek, addig itt a családfő halála nem szüntette meg az agnatiot, s az ő megürült helyéhe a közösség arra alkalmas tagja lépett, tehát csupán lőcsére történt. A Sippe szervezete már maga rendkívül erős korlátait képezte az örökhagyó végakaratának, — hiszen az azon kívül álló személyre nem hagyhatott semmit — s így érthető is, hogy a római jogi vógrendelkezési szabadsággal szemben itt inkább a törvényes öröklés gondolata volt az irányadó.4) Lényeges különbség volt a római jogi „successio universalis" eszméjével szemben a germánjogi felfogás, miszerint a hagyaték nem képez osztatlan egységet, hanem „különvagyonokra1' (Sonderveraiögen) tagolódik szét, amelyek egymástól elválasztva különböző jogcímeken öröklődnek. Ilyen különvagyon, önálló egység volt a föld is, amelyet csak minit osztatlan egészt örökölhetett egy az örökösök közüli, még pedig az, aki mint a Sippe feje hivatva volt annak további irányítására, kormányzására, fenntartására.5) Az ősgermán felfogás érezteti hatását a Reichserbhofgeselz<) (röviden: REG), a német öröklődő parasztbirtokot, az Erbhof-oí megalkotó törvény egész örökjogán. A nemzeti szocializmus az öröklődő parasztbirtok intézményét a germán szellemnek megfelelően teremti meg, amidőn a népközösség érdekei által korlátozva, egy arra érdemes kisebb vérségi és házközösségi, ül. szolgálati kapcsolatokon alapuló, faji követelményeknek megfelélő embercsoport számára különleges öröklési rend által szabályozottan, köti le a földet. Az Erbhof intézményének alapgondolata: — mint azt a REG bevezető szavai mondják — a német parasztságnak, mint a német nép ősi vérforrásának védelme, a kezükön levő földbirtokoknak a túladósodás és szétforgácsolódás ellen való megóvása által. A REG célja az Erbhofnak lehetőleg egy kézben, egy család keretei közt, a mondott elvek figyelembevételével való megtartása, s ez hatja át a REG egész öröklési rendjét és idevonatkozó intézkedéseit: Ezek szerint: halál esetére a tulajdonos megszorítottam rendelkezhetik, azonban csak azok közt választhat, ha ilyenek vannak, akik adott esetben az öröklésre alkalmasak. Ezek: 1. az örökhagyó fiúgyermekei (az elhunyt fiú helyébe ennek fiai és fiúunokái lépnek); 2. az örökhagyó fitestvérei és ezek utódai; 3. az örökhagyó leánygyermekei és ezek fiutódai; 4. az örökhagyó nőtestvérei és ezek fiutódai; 3) Engelbrechten: Die politischen und gesetzlichen Grundlagen des ungstrischen Heldengutes verglichen mit denen des deutschen Erbhofes. (Dresden, 1936. Inaug. Diss. — Leipzig.) 46. 1. 4) Kirstaedter: Der Erbbegriff und die Rechtsstellung der Érben in Eerbhofrecht. (Berlin, 1937. Inaug. Diss. — Halle.) 6. 1. 5) Engelbrechten: 48. 1. és Kirstaedter: 6. 1. 6) REG. vom 29. Sept. 1933. (Reichsgesetzblatt I. 685. 1.) 27