Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Totális állam és jog

alkossák a nem szuverén jogalkotó és jogalkalmazó ál'iainszervi cselekvéseknek. Ebben van a jogállamok jogbiztonsága. Az államhatalmak elválasztása törvényhozó- és végrehajtóhatalomra szintén nem minősíthető az individualizmus elvi álláspontján szervezkedett államalakulatok speciális követelményének, mert az a jogeszmének követelménye, ami elvilegesen kizárja a törvényhozásnak, mint az állani szuverén szervének és a végrehajtásnak, mint az állam nem szuverén szervének azonulását, mert ilyen államszervezés mellett természetszerűleg megszűnik az életviszonyok kizárólagos jogi normaszerű rendezése s annak helyét számos vonatkozásban az adott konkrét esetre esetenként kialakított s csupán az államcéloktól vezetett szubjektív államszervi megítélés foglalja el. A törvényhozó és végrehajtó szervnek egymástól való szervezeti elválasztása tehát a jogi norma lényegéből eredő szervezeti bifurkáció s ahol megvan a jogi lehetősége annak, hogy államszervek jogilag teljesen kötetlen, csupán az egészen szubjektív, a politikai megérzés szerinti államoélok által vezéreltetve tevékenykedhessenek, ez a lehetőség lehet ugyan tételesjogi lehetőség, de ez a tételesjog szembekerült önmaga lényegével, mert a tételesjog csak úgy adhat felhatalmazást arra, hogy reá való tekintet nélkül engedélyezzen államszervi cselekvőséget, ha beösmeri vagy iá maga feleslegess égét, vagy a tehetetlenségét. A jog — mint már említettük — csak a tényálladékszerű magatartásokra érvényesíti társadalomrendező hatását s így az ezekre vonatkozó megkötöttség mellett intézményes szabadságot is biztosít a tényálíladékszerüleg nem érintett magatartásokra. Ebben áll a jogállamok jogi szabadsága. A totális állam ideológiája azonban ilyen szabadságot nem ösmer. A totális állam, azon tételesjogi konstrukció eredményeképen, meüy a szuverén szervet ilyen minőségben ügyek konkrét intézésére jogosítja, bár ugyan tételesjogi alapon, de a jog lényegével szembehelyezkedve, belenyúl a tényáiHadékszerüleg jogi rendezés alá nem vont életviszonyokba is. ' Ez a helyzet mélyreható különbséget képez a jogálam és a totális állam jogélete között s annak megítélése két szempontból történhetik és pedig a jogeszme szempontjából s a konkrét állameszmény megvalósítása s z empo n t jából. A jogeszme szempontjából az a jogi lehetőség, hogy emberi magatartások közvetlenül esnek szuverén politikai megítélés alá, nem fogadható el, miután a jogeszme alapzatán az emberi magatartások mindig csak jogi norma alapján bírálhatók el, nem pedig közvetlenül a jogi normának csupán forrását képező politikai megérzés alapján. Az állameszmény megvalósítása szempontjából viszont a szuverén szervnek konkrét ügyintézési jogosultsága a cél megvalósítására alkalmasnak tekinthető, de feltétlenül áldozatul kívánja a jogeszmének megfelelő államberendezkedés mellett az egyesnek kijáró jogi — társadalmi — szabadságot. A totális állam azonban ezt áldozatként nem értékeli. A totális állaan az egyest a maga teljes egészében foglalja le az állam részére, külön társadalmi léte tehát, melynek javára szolgálhatna ez a szabadság, nincs. A totális állam joga tehát lehet ugyan hézagos, mint általában minden jogban szükségképen vannak hézagok, de ez a hézagosság teljes ki20