Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Totális állam és jog

Ha ezek előrebocsájtása után megvizsgáljuk a totális államok életét, lígy mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, hogy a totális állam politikai megfontolásokból elvetette a jogállam azon álláspontját, hogy részint a jogi szabályozás lehetetlensége, részben annak a maga részéről nem méltányolt politikai célszerűtlensége okából lemondjon az őszes életviszonyokba való állami beavatkozásról. Az állami beavatkozást azonban nem eszközölhetvén ezekben a vonatkozásokban a jogi szabályozás sajátos módján, kiterjesztette azokra meghatározott államszerveknek jogilag teljesen kötetlen, az adott konkrét életviszonyokra esetenként kialakítandó s csupán az állameéloktól vezetettnek feltételezett szubjektív megítélését. Ügy álllapíthatjuk meg, hogy hasonló jelenséggel találkozunk a jogállamok jogéletében is és pedig végrehajtó hatalmi szervek szabad belátásában. Ha azonban a kétféle jelenséget egybevetjük, azok között lényeges különbséget állapíthatunk meg és pedig abban, hogy a jogállam közigazgatási szervei illy értelmű működésük közben is csak a meglévő jogi keretek között mozoghatnak, míg a totális államok ily értelmű közigazgatási szervi ténykedése szuverénszerüleg szabad, az államfő ily értelmű ténykedése pedig a legsajátabb értelemben szuverén. A jogállam közigazgatási szerveinek szabad belátásszerű működésében tehát, — ha azokat kétségtelenül politikai célszerűségi szempont is vezeti, — ez a politikum csak jogi korlátok között érvényesülhet, — a totális államok közigazgatási szerveinek szabad belátásánál azonban, miután azoknak legmasabbrendű korlátja « vezér esetenkénti szuverén megemlítése, tehát nem sajátos értelmű jogi korlát, — nem jogi korlátok között érvényesülő államhatalmi ténykedés, hanem tisztán politikai megítélés szerint igazodó. Mint már jeleztük is, különbség van a vezér és a többi államszervelv szabad belátásszerű tevékenysége között abban, hogy míg a vezér konkrét ügyintéző ténykedése minden jogi korláttól mentes s így felelőtlen, addig a többi államszervek tevékenysége a vezérrel szemben politikai felelősséggel tartozó. A jog szempontjából tehát a jogállam és a totális állam közötti különbség abban mutatható ki, hogy a jogállamok szuverén megnyilatkozása csak a legmagasabbrendű jogi norma megalkotásában, — a totális államok szuvereritása azonban ügyeknek konkrét intézésében is megnyilvánul. Ez az állapot azonban azzal az eddigi alkotmányosnak kommün; s opiniószerűleg egyedül elfogadott politikai követelménnyel, — melyet a jogállam a jogeszmének teljesen megfelelőleg tökéletesen megvalósított azzal, hogy az emberi magatartások az államhatalom részéről csak jogi norma alapján kerülhetnek konkrét megítélés alá, határozottan ellentétes. A jogi norma a jogállamszerű felfogásban egyedüli alapja annak, hogy a közhatalom az emberi életviszonyokba belenyúlhasson. Az államhataJlom csak az önmaga által előzetesen kitermelt jogi norma közvetítésével, és pedig vagy azok alapján, vagy azok keretei között nyúlhatott be rendezőleg a társadalmi életviszonyokba s az azokba való közvetlen szuverén belenyúlás a, jog világán kívülinek, hatalminak tekintetik. A jog lényege szempontjából közömbös az, hogy iá szuverén jogi normákat ki termeli ki, egyes személy vagy testület, lényeges csupán az, hogy a kitermelt szuverén jogszabályok feltétlen alapját, illetve keretét