Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Totális állam és jog

tandó és psihikai realitású akarat szerint történik, nem beszélhetünk a társadalom normatív szabályozásáról, annak normatív rendjéről. A jogi norma, egy adott társadalom objektív rendjét alakítja ki, amivel szemben az utóbbi esetben annak csupán szubjektív rendjéről beszélhetünk. A jognak ezen kifejtett alaptermészete független attól, hogy az illető társadalom individualista vagy kdllektivista eszmények szerint igazodik és rendezi be állalmi és társadalmi életét. Az, ho>gy valamely társadalom individualista vagy kollektivista, csak a jogszabályok tartalmában juthat helyesen és szükségképen kifejezésre, mert kétségtelen, hogy az életviszonyok rendjét lilásként kell jogilag megkonstruálni akkor, ha az egyéniségnek, és másként kell akkor, ha a közösségnek akarunk kedvezni. Tartalmilag tehát szükségképen más értélműeknek kell lenniök az individualista mint a kollektivista1 társadalom jogszabályainak, de nem különbözhetnek ezen társadalmak okozatos szükségszerűleg abban, mintha az individualista társadallom objektív rendet, a kollektivista ellenben szubjektív, illetve részlegesen objektív és szubjektív rendet kívánna. Azt még megengedjük, hogy a normatív rend, az egyén helyzetének pontos körülhatárolása folytán, az egyéniség érvényesülése szempontjából, — a szubjektív rend pedig, a közösségi ténykedések jogi kötetlensége s az elérendő célhoz való legteljesebb alkalmazkodása folytán a kollektivitás érdekei szempontjából előnyöket jelentő lehet, de az ideológiák az egyik vagy másik természetű rendezést a lényegükből folyó szükségszerűséggel nem igénylik. A jelenségek között törvényszerű okozati öszszefüggés nem mutatható ki. A jogszabályok tartalma mindig pohtikum, a társadalom rendjének objektív vagy szubjektív minősége azonban már magának a jogi normának társadalomrendezésre való alkalmasságát felvető társadalombölcseleti probléma, amelynek megoldásánál nem igazodhatunk a napi politika rövid életű szempontjai szerint, hanem méltányló és alapos figyelembe kell vennünk az embert a maga történeti kifejlődésében, amely ha mutat is időbeli és térbeli különlegességeket, de ezek nem homályosíthatják el az ember individuál-kollektivista vegyes lényegét, ami természetszerűleg önmagától tiltakozik az ellen, ha társadalmi intézményeiben iaz egyik vagy a másik irányban a természetes helyes arány rovására túltengés következik be. A jog továbbá — hogy annak lényegét minden vonatkozásban megvilágítsuk — egyrészt lázért, mert a felmerülhető összes életviszonyokat tényálladékszerüleg nem lehet felölelni, de másrészt meg azért is, mert az államok politikai megfontolásokból nem kívánják az összes életviszonyokat jogi szabályozás tárgyává tenni, nem terjed ki az összes életviszonyokra, csupán azokra, amelyeket tényálladékszerüleg megjelöl s így vannak jogi rendezés alatt álló s a jogi rendezés körén kívül maradt életviszonyok. Ezen sarkailik az állami és társadalmi élet kettőssége. A jogállam azon az állásponton volt és illetve van, hogy az érdekeltsége fennáll ugyan minden életnyilvánulás tekintetében, de — eltekintve az összes életviszonyok jogi rendezésének lehetetlenségétől — helyesnek tartja, ha a szabályozható életviszonyok egy része tekintetében is lemond az állami beavatkozásról. 18