Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 2. szám - Totális állam és jog

Totális állam és jog. A világháború és az azt követő idők a társadalmi ideológiákban lényeges változást idéztek elő s alakították át az államok állami és társadalmi életét. A legradikálisabb változás abban állapítható meg, hogy egyes államokban megszüntette az életviszonyoknak államiakra és társadalmiakra oszló eddigi kettősségét s minden életnyilvánulást az állam, az ú. n. totális állam keretébe vont, viszont azonban a most már csupán állami életet i& jog szempontjából nem úgy hatja át, mint a közvetlenül előző azon korszak, melyet a jogállam korának nevezünk s amely ideológiában az államok nagyobb része továbbra is megmaradt. A társadalmi életet az éppen a jog szem pontjából vizsgáló jogászt ezek a változások a legközelebbről érdeklik, hiszen a változások oly természetűek, hogy a jogeszmének a bölcseleti alapjait látszanak érinteni. A jog ugyanis társadalomrendező szabály, mi alatt fogalmilag egy meghatározott társadalom legmagasabb rendű szervétől közvetlenül vagy közvetve eredő, de a létrehozó szervtől elvált olyan kinyilvánított akaratot értünk, mely a maga normatív érvényességével arra van hivatva, hogy kényszerrel is biztosított mértéikéül szolgáljon meghatározott emberi magatartás oknak. A jogi szabályozás tehát arra van hivatva, hogy emberek közötti tényleges vonatkozásokat az államhatalom kikényszerítő súlyával előzetesen és abstrakt módon rendezzen s ezen rendezés eredményeképen, — a jog terminológiája szerint — jogok és kötelességek formájában, egymásnak megfelelő magatartásokat váltson ki. A jogszabály tehát akaratkiképző motívumként van hivatva szolgálni s ez csak úgy érhető el, ha az, mint ilyen, fdlismerhetőleg létrejött. A jogszabálynak a létrejötte tehát azt, hogy mint kialakult akarat a kialakításra hivatott testi-lelki realitású egységtől, vagy egységéktől, — lai személytől vagy személyektől — elvált légyen, conditió sine qua nőnként előfeltételezi. Jogról tehát csak ezen, a testi-lelki realitású forrásától elvált s merőben ideális létű állapotban beszélhetünk. Nincsen tehát jogi norma addig, amíg testi-lelki realitású forrásából felbuzogván s attól, mint méhmagzat az anya testétől elválasztatván, normaszerű ideális léte — érvényessége — meg nem állapítható. Ha a társadalomrendező akarat ilyen, a létrehozójától elvált s attól függetlenült és önállósult ideális létű formában nincs jelen s az életviszonyoknak a társadalmi, illetve államrend szempontjából való megítélése csak egy még ki nem failakult, hanem csak esetenként utólagosan kialakí17