Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 10. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [2. r.]

vében üdvözlő beszédet mondott, majd húsz lovas kíséretében valóságos diadalmenetben vitték új állomáshelyére Pomarius Sámuelt, a nagyhírű rektort. A lovasnemzet fiai az iskolapadban sem feledték el a nemzet ősi szokását s a Kollégium szellemére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a diákságnak ezt a szórakozását sohasem tiltotta, bár kétségkívül volt annyira veszélyes, mint a hideg vízben való fürdés, amely ellen pedig éppen Pomarius Sámuel rektor emelte fel szavát 1668 július 8-án az egész diákság jelenlétében, felemlítve ez alkalommal, hogy ezt a szórakozást úgy Frankfurtban, Jénában, mint Wittenbergben szigorúan tiltja az iskolai hatóság29). Hogy a magyar virtusnak a lovaglásban való kiélését a nemesi ifjak zavartalanul gyakorolhatták, annak bizonyára az volt az oka, hogy bár a veszélyessége és a tanuló-jelleggel össze nem férő tulajdonsága miatt a lovaglás tiltott szórakozásként kezeltetett volna, mégis a nemesi származású ifjak hazulról hozott magatartása világosan megérttette az iskola vezetőivel, hogy ebben a vonatkozásban egyszerű kedvtelésnél többről, a diákság egyik atavisztikus magyar szokásáról van szó, amit a különleges magyar viszonyok között méltányolnia kell. A diákság és a városi polgárság viszonya. A Kollégium ifjúságának az eperjesi társadalmi életbe való tevékeny bekapcsolódása természetszerűleg azt eredményezte, hogy a diákok és a város polgárai között a barátságos jóviszony úgyszólván teljesen zavartalan volt. A Kollégium diáktársadalma szerves és kiegészítő részét képezte az eperjesi közösségi életnek, ami eltekintve attól, hogy a városka életében a mozgató erőt és élénkséget a főiskola mint kultúrintézmény biztosította, már csak azért is természetesnek volt mondható, hiszen a kor életviszonyai között egy-egy város önálló és önmagára utalt társadalmat alkotott s amely így a polgárságnak minden rétegét igénybe kellett hogy vegye a társadalmi élet kialakításánál. A későbbi időket alapul véve, hagyományosnak mondható jóviszony azonban korántsem jelentette azt, mintha a kollégiumi ifjúság a külső látszat fenntartását tartotta volna fontosnak, vagy pedig e látszat fenntartásáért jogosnak érzett követeléseinek hangot ne adott volna. A diákság és a polgárság közötti kapcsolat sokkal inkább bensőségesebb és mélyebb alapokon nyugodott, semhogy a látszat megőrzése lett volna az elérendő cél mindkét oldalon. A diákság legalább is ezt az álláspontot vallotta magáénak, mert éppen e korszakban a két fél között jelentkező nézeteltérést határozott állásfoglalással, de kellő mérséklettel oldotta meg. Történt ugyanis, hogy a kollégiumi ifjúság hosszas megbeszélé29) Oratio Auspicalis in. Solenni Inauguratioae Illustris Gymnasii Inclutorum Statuum Regni Hungáriáé Augustano-Evmgelicorum Eperiessini recens erecti a Samuele Pomario Redő re Collegii Eperiessiensis, Bartphae, 166S (Magy. Nemzeti Múzeum könyvtárában levő egyetlen példány.) 156