Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 10. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [2. r.]

Az eperjesi'—miskolci jogászifjúság diákélete (Folytatás.) De nemcsak a hivatalos ünnepségeken vett részt az ifjúság, hanem megjelent, ha nem is tömegesen, de egy-egy képviselőjének személyében a városi polgárok családias jellegű összejövetelein is. Névnapi, lakodalmi meghívások különösen farsang idején szinte egymást érték s a hangulatot, jókedvet természetesen a Kollégium lakói szolgáltatták. Bár az ilyen meghívások legtöbbször csak arra irányultak, hogy az összejövetelek kedélyességét és hangulatosságát a diákok biztosítsák, mégis ez a szerep nem szorítkozott kizárólag a fizikai és anyagi vonatkozásokra. Az eperjesi kollégiumi ifjúságnak tudományos híre és szellemi felkészültsége ugyanis széles körben elterjedt s már ebben az időben megtörténik, hogy távolabbi vidékek lakói ismételten igénybe veszik az ifjúság körében kitermelődött szellemi értékeket. így éppen tárgyunk szempontjából rendkívül jelentős az a feljegyzés, amely szerint a Kollégiumnak egy joghallgatója, névszerint Grünstein György, a bártfai nyomdásznak, Sambucus György leányának, Dorottyának menyegzőjére üdvözlő költeményt írt „Flammeum Ruboris ac Pudoris" címmel27), Eltekintve attól, hogy ez az első adat a jogászifjúság — ha lehet még erről egyáltalában beszélni — eperjesi szereplésére vonatkozólag, jelentékenynek kell tartanunk ezt a feljegyzést már csak azért is, mert az adott körülmények között ebben kell látnunk az ifjúsági életnek első szépirodalmi irányú megnyilvánulását. A költemény bizonyára nem kellett különösebb feltűnést s mesterműnek sem mondható, azonban tagadhatatlanul a mellett szól, hogy az ifjúsági értékek sokfélesége az életnek úgyszólván minden területével már a kezdeti diákvilág szervezkedésénél megtalálta az összekötő szálakat. Ott volt a diákság minden egyes alkalommal, valahányszor akár városi, akár pedig kollégiumi ügy mellett kellett kiállania. Különösen örömmel vett részt minden olyan eseményben, amely mindkét intézmény érdekkörére kihatott. Egy ilyen alkalmat jelentett az iskola rektorának, Pomarius Sámuelnek ünnepélyes fogadtatása 1667 október 4-én28). A Németországból érkező kiváló tudóst a város és Kollégium páratlan fénnyel fogadta s a fogadtatás sikeréhez az ifjúság is hozzájárult. Az Eperjest megközelítő Pomarius elé négy báró-ifjú lovagolt díszesen felszerszámozott, nemestartású paripákon. Mikor Eperjes előtt összetalálkoztak, az ifjak egyike a tanulók ne27) Flammeum Ruboris aic Pudoris Sine vulnere Castitatis piae voluptae, Gen. Nobiliss. et Emditiss. Iuvenis Dr. Georgii GTÜnstein, Regia Liberalque Civit. Eperiensis Iurispr. Stud. 1671. Bartphae. (Egy lapra nyomtatva. Lásd Szabó K.: Régi Magy. Könyvtár. Bpest, 1885. II. k. 345. 1. 2S) Frenyó id. m. 6. 1. 155