Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A tekintélyuralmi rendszerek kérdéséhez

a lehetőségre és ezt a módot a vezéri állás jellegéhez a legközelebb fekvőnek tartja.12) Ezt a megoldási módot igazolni és valószínűsíteni látszik Hitler kancellár 1939 szept. 1-i a birodalmi gyűlésben mondott beszéde is. Itt ugyanis halála esetére Gőring tábornagy személyében utódot jelölt ki, sőt autoritásával megjelölte Göring utódját is Hess Rudolf személyében. Hess halála esetére pedig a nemzetiszocialista szenátusra bízta, hogy válassza ki a legérdemesebbet. A jövendő vezér jogállását illetően azonban úgy nyilatkozott, hogy az azonos terjedelmű legyen az ő hatalmi körével.13) A háborús veszéllyel kapcsolatos eme vezéri rendelkezések azonban egyúttal azt is bizonyítják, hogy ha annak szüksége mutatkozik, a tekintélyuralmi rendszer is képes meghozni azokat a rendszabályokat, amelyek alkalmasak arra, hogy eltüntessék azokat a hiányokat, amelyek ma még felfedezhetők az új rendszerben és amelyek nyilván csökkentik is a berendezés biztonságát és szilárdságát. A vezér halála esetével számoló normák hiányát tehát nem lehet olyan, tényezőnek tekinteni, amelyből következtetni lehetne a tekintélyuralmi rendszer átmeneti jellegére. Bár feltétlenül ismét egy olyan kérdéssel állunk szemben, amelyet a tekintélyuralmi rendszernek, már csak saját szilárdsága fokozása érdekében is, meg kell oldania. A vezetőutánpótlás kérdését is gyakran szokták úgy emlegetni, mint a vezéri állam átmeneti jellegének egyik bizonyítékát. A demokratikus államtan szerint ugyanis az államvezetés utánpótlása csak akkor tud kialakulni, ha a szabad kritika és a vezetők egymás elleni harca kapcsán kitermelődik az új vezetőgárda, ha a tehetséges kiküzdi magának a közélet fórumán az őt megillető helyet. A demokrata államtan szerint pedig éppen a szabad kritika hiánya és annak a fórumnak az elhallgattatása jellemzi a tekintélyuralmi rendszereket, ahol és amely eszközök segítségével egyedül lehetséges, hogy a jobb, a tehetségesebb győzzön. Csak ezen az úton lehetséges szerintünk a vezetés sima váltása is, amely személycserék épen az állami élet tisztasága érdekében egy bizonyos idő után szükségessé válhatnak. A vezetőutánpótlás eme rendszere ellen azonban az autoritárius mozgalmak, még mielőtt uralmon lettek volna, heves támadásokat indítottak. A tekintélyuralom hívei szerint, a demokráciát épen a teljes vezetőnélküliség jellemzi. A parlament fóruma szerintük alkalmatlan arra, hogy új vezetőréteg alakuljon ki és egyáltalán képtelen arra a demokrácia, hogy a legjobb, a legtehetségesebb uralmát kétszítse elő. Szerintük a demokrácia épen a korrupciónak és a felelőtlenségnek a melegágya. De különben is a tekintélyuralmi rendszer hívei szerint a vezéri állam nem vádolható 'meg azzal, hogy a vezetőképzést lehetetlenné teszi. Hiszen szerintük a vezéri állam épen mozgalmi állam, amelyben a vezetőutánpótlás rendszere sokkal egészségesebb alapokon nyugszik, mint a demokráciákban. Az állampárt szerepét ugyanis 12) Csekey István: A német vezéri állam. Szeged, 1936. 10. 1. 13) V. ö. Völkischer Beobachter 1939. évi szeptember hó 2. számát 152