Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A tekintélyuralmi rendszerek kérdéséhez

szer még politikai okokból nem számol ezzel a bekövetkezhető konfliktussal, amely beállta esetén, oka lehet csakugyan súlyos válságoknak. Ebből a kérdésből nem lehet azonban a tekintélyuralom átmeneti jellegére következtetni. Mert egyelőre csupán hézagot jelent az új német alkotmány épületében, amely még eltüntethető anélkül, hogy a megoldás veszélyeztetné a rendszer politikai állandóságát és képét. A nép és a vezér között bekövetkezhető konfliktus kérdését csupán a népszavazásról szóló törvény érinti bizonyos fokig. A népszavazásról szóló 1933. júl. 14-i törvény kimondja ugyanis, hogy a birodalmi kormány megkérdezheti a népet, hogy egy a birodalmi kormány által tervezett rendszabályhoz hozzájárul-e vagy sem. A népszavazásnál a törvény értelmében az egyszerű többség dönt. Kimondja azonkívül a törvény 3. §-a, hogy, ha a nép hozzájárul a tervbevett intézkedéshez, akkor a törvények kihirdetéséről és hatálybalépéséről szóló rendelkezések alkalmaztatnak.4) A törvény három megjegyzést tesz szerintünk szükségessé. 1. Megállapítható, hogy a birodalmi kormány elhatározásától függ, hogy adott esetben megszavaztatja-e a népet vagy sem. A népnek tehát iniciativája nincsen a népszavazásra. 2. Nincs a törvénynek arra vonatkozóan határozmánya, hogy mi történjék abban az esetben, ha a népszavazás a birodalmi kormány intézkedéseit leszavazná. 3. A harmadik szakaszból azt a következtetést kell levonnunk, hogy a törvények kihirdetésére vonatkozó szabályok és így a kérdéses törvén}' életbelépése is csak akkor következik majd be, ha a nép a tervezett intézkedésekhez hozzájárul. Súlyos hiányok ismerhetők fel tehát a népszavazásról szóló törvényben is, amelyek jogossá teszik azt a fenti megjegyzésünket, hogy ez a törvény a nép és a vezér esetleges konfliktusának a kérdését, legfeljebb csak érinti. Azt a körülményt ugyan, hogy a népnek nincsen lehetősége valamely kérdés kapcsán a népszavazás megtartását kezdeményezni, a tekintélyi elvből folyó berendezésnek tekintjük, amely tehát a tekintélyuralom szempontjából nem is tekinthető hiánynak és a rendszer állandóságának a kérdését nem is érinti. Az a körülmény azonban, hogy a törvény, valószínűleg politikai okokból, egyáltalán nem számol a leszavazhatóság lehetőségével, már súlyos hézag, amely egy államválság kapcsán a helyzetet csak elmérgesítené. Bár a törvény harmadik szakasza, mintha gondolna a negatív eredmény lehetőségeivel is. Mind ez az elméleti és törvényszerkesztési hiány adott esetben csak kimélyíti a problémát a tekintetben, hogy mi lesz a helyzet, ha a nép és a vezér konfliktusa bekövetkeznék?! A német szakirodalom ismét két szemszögből ítéli meg ezt a kérdést. A demokratikus maradványok és a túlhajtott tekintély szemlélet szempontjai megint ellentétben állanak egymással. Höhn szerint a vezér akarata egyenlő a közakarattal, a nép aka4) Gesetz über Volksabstimmung von 14 Juli 1933. RGBL. I. 479. 1. 148