Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [1. r.]

szerű átvevője lesz a közölt ismeretanyagnak, hanem ezt feldolgozva, visszahárítja az iskolára azzal a célzattal, hogy a ily módon nyert értéktöbblet az iskola erejének hatványozódását szolgálja. Az eperjesi iskola esetében ez kétségtelenül fennállott s éppen ezért már itt mó­dunkban van a Kollégium későbbi történetében olyan gyakran jelent­kező patriarchális vonás jelenlétére rámutatni. A patriarchális szel­lemnek ugyanis egyik legjellemzőbb megnyilvánulása az ilyen elvek szerint nevelt ifjúság részéről az elért eredményeknek az iskolára való visszahárítása, amely tehát nemcsak vesz az iskolától, de ki­képzett erőit annak rendelkezésére tudja bocsátani. A patriarchális jelleg, amellyel tanulmányunk során még szá­mos változatban fogunk találkozni, már a Kollégium alapjainak meg­vetésénél is jelentkezett. A Kollégium történetének írója, Hörk József ugyanis annak a nézetének ad kifejezést, hogy az akkor líceumnak mondott iskola létrehozásának gondolata valószínűleg éppen egy menyegző alkalmával merült fel határozott formában. Bayer János az iskola akkori rektora részt vett a konrektornak, Zabán Izsáknak menyegzőjén, amelyet az Wéber János városi főbíró fogadott leányá­val, Stürbizt Reginával tartott 1663 november 13-án6). Kedélyes han­gulatban, barátságos poharazás mellett a városka összes időszerű ügyei szőnyegre kerültek s így vetődött fel a már előzetesen hosszú idő óta többé-kcvésbbé mindenkinek meggyőződésében élő gondolat, hogy „ha már a felnőtt ifjúság úgy ideszokott Eperjesre", gondoskod­ni kellene arról, hogy a kezdetleges külső körülmények, a szegényes iskolai keret a látogatottságnak megfelelően ne csak fizikailag, ha­nem szellemi vonatkozásokban is kiterjesztessék. A főiskola-alapítási gondolat csakhamar foglalkoztatta a felsőmagyarországi sz. kir. váro­sokat és így Késmárkot is7). Az a szellem, amely a Kollégium történe­tének folyamán a legnagyobb kérdéseket is tudta a legegyszerűbb be­állításban szemlélni s amely ennélfogva az anyagi megpróbáltatáson keresztülment főiskolát mindig átsegítette még a legnehezebb akadá­lyokon is. tehát ez a patriarchális szellem munkálkodott a Kollégium létrejöttének pillanatában, azaz akkor, midőn a meglevő iskola főisko­lává történő fejlesztésének gondolata komoly elhatározássá érett. Ezzel szemben figyelemreméltó, hogy Hain Gáspár lőcsei króni­kájában Wittnyédi István, aki Thököly István késmárki udvarában is hosszasabban tartózkodott, volt e mozgalomnak tulajdonképeni megindítója, aki a i'elsőmagyarországi ev. rendeket rávette az eper­jesi ev. főiskola alapítására8). 6) Hörk. i. m. 70. 1. 7) V. ö. Dr. Joli. Lípták: Geschichte der ev. Lyceums. A. B. in Késmárk. Késmárk, 1933. 59. 1. 8. jegyzettel. 8) Dr. Rruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen. Bpest, 1922. II. k. 260—62. 1. és lásd még Lic. dr. Szelényi Ödön: A magvar ev. nevelés története a reformációtól napjainkig. Pozsony, 1917. 155. 1. 136

Next

/
Thumbnails
Contents