Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Nagyközönség és jog

főbb vonásaiban való áttekintése, az egyes jogintézmények nagyjából való vázlatos ismerete igen sok esetben természetszerűleg szintén nincs meg a másirányú ismereteknek megfelelő mértékben. Nem kívánjuk mindezzel azt kifogásolni, hogy a nagyközönségnek a joggal hivatásszerűen nem foglalkozó része a 'tételes jogszabályismeret terén nincs kellően (tájékozva. A tételes jogszabályok ismerete a nem szakembertől nem is várható él. Hiszen azok a oniai élet fejlettsége mellett annyira bonyolultak, szétágazók és sokrétűek, hogy áttekintésük a velük hivatásszerűen foglalkozók számára is sokszor igen nagy nehézségekbe ütközik. Csak arra kívántunk rámutatni, hogy a jog nagy összefüggéseinek ismerete, a nagy vonásokban való tájékozottság és az általános áttekintés terén nem található meg mindig a nagyközönségnél az a színvonal, amely e nagyközönség általános műveltségének másirányú elemeivel arányban állónak tekinthető. , Ezt a jelenséget szemlélve, valahogy az a benyomása a kívülállónak, mintha la jogrendszer nem is tartoznék az általános nemzeti kultúra feltétlen értékei közé. Pedig a jogrendszer, amennyiben az nem idegen elvek szolgai másolása, hanem eredeti alkotás, egy nemzet teremtő szellemének ép oly értékes és jellegzetes terméke, mint pl. a nemzeti irodalom vagy művészet. Bár az irodalom vagy & művészet természeténél fogva sokkal szélesebb körökhöz szól, mint a jog, egy nép nemzeti kultúrájában annak jogrendszere ép úgy helyet foglal, mint a nemzeti irodalotm, művészet, (történelem vagy földrajz. És az igazi értelemben vett nemzeti műveltségihez a nemzeti jogrendszernek legalább nagy vonásokban való ismerete ép úgy hozzátartozik, mint a nemzeti irodalom vagy történelem terén megkívánható bizonyos fokú itájékozódöttság. A mondottak (különös mértékben vonatkoznak hazai viszonyainkra, hisz nemzeti jogrendszerünk a magyar jogalkotó géniusznak eredeti és önálló terméke, annyira, hogy reá a magyarság világviszonylatban is méltán és joggal büszke lehet. Pedig a fentebb a nagyközönség és a jog viszonyáról elmondottak nagyrészben hazai viszonyainkra is állanak. Vájjon hányan tudják nálunk a nem szakemberek közül, hogy melyek nemzeti jogrendszerünknek önállóan kifejlődött, sajátos és különlegesen magyar vonásai? Van-e tudomása nagyközönségünknek arról, hogy némely hazai jogintézményünk a hasonló külföldiekkel szemben nemcsak hogy felveszi a versenyt, hanem azoknál sok tekintetben lényegesen jobbnak bizonyult? Talán csak a szent korona tanát lehetne olyannak megjelölni, amely tan, bár homályos, határozatlan és kialakulatlan formában, de 'valamennyire mégis él a nagyközönség tudatában. Más téren azonban csalk ritkán találjuk meg azt a jogi kultúrát, amely egy évszázadok óta nagy jogászi múlttal rendelkező nép fiaitól iméltán elvárható lenne. Mi lehet a magyarázata ennek a feltűnő jelenségnek1? Annak, hogy nagyközönségünk bizonyos mértékig ilyen idegenül áll a jog világával szemben, több oka van. Ezek közül elsősorban az a körülmény említendő meg, hogy hivata131