Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A magyar és az autoritárius alkotmány

tatanxrajultással fokozatosan (megszűnik s bizonyos ódtSsi belül a nemzeti" elit szervezetévé lesz. Legalább is erre törekszenek irányítóik16). Ha ,már most azonban az egypárt-rendszert és a magyar alkotmányt összevetjük, úgy a következőket állapíthatjuk meg. A tételesjogilag érvényben lévő szabályaink elvileg nem korlátozzák pártok alakítását és működését. Bizonyos korlátok felállítására ugyan már a háború óta több ízben 'került sor. Lényegében azonban ma alkotmányunkat a parlamentáris több-pártrendszer jellemzi. Igaz ugyan, hogy a politikai párt fogalma is alig százesztendős. így a többpárt-rendszer nem régi kísérője a magyar alkotmányos életnek. Viszont iaz egypárt-rendszer is ismeretlen fogalom alkotmánytörténetünkben. Ebből a tényből viszont az a megáHapításuauk következik, hogy szerimitünk sem az egy-, sem a többpárt-rendszer nem következik a magyar alkotmány szemléletéből, tehát egyik sem feltétlen és jellemző kísérője annak. (Bár ellentétet sem látunk közöttük. így szerintünk elméletileg lehetséges bármelyik rendszer beépítése a magyar alkotmányjogba. Csak ia beépítés feltételeit kell megteremteni. Végül még két kérdésre szeretnénk rávilágítani a magyar és az autoritárius alkotmány vizsgálattá kapcsán. Az egyik az államforma kérdése. Ami alatt azt a problémát értjük, Ihogy az autoritárius alkotmány leköti-e imagát egy bizonyos államforma mellett? Amint azonban a történeti kép is mutatja, úgy monarchiának, mint köztársaságnak lehet autoritárius alkotmánya. Ezért azután nem is látunk semmi összefüggést az államforma és az autoritárius alkotmány közölt. A másik az előbbihez hasonló kérdés az államfő és a kormányelnök tisztségének személyi és hivatali uniója. Azonban ezt a jelenséget sem lehet az általános autoritárius képbe beilleszteni. Mert elsősorban is csak Németországban látjuk ezit a jelenséget. S mert még Németországban is személyhez kötött s így időbelileg rögzített megoldás17). Épen ezért ez a tény sem jellemzője, hanem esetlegessége az autoritárius alkotmánynak. De ebből következik, hogy ez a kérdés sem tartozik feladatkörünkbe. E két negatív megállapítással azonban be is fejezzük a magyar és az autoritárius alkotmány összehasonlítását. Eredményeinket szeretnénk mégegyszer összefoglalni. A két alkotmány szelleme, jellege és irányvonala közt ellentétet nem találtunk. Mind a két alkotmány kifejezetten közjog-politikai irányú, amely a népi elem érvényesülésére tör s ellentétben áll a kartális, merev rendezéssel. Az irányvonal, az alkotmány-jelleg mellett azonban iaz egyes alkotmányjogi intézmények, azoknak szervezeti és elméleti megoldása tekintetében bizonyos megfontolásokat tesz az összehasonlítás szükségessé. Mert bár ezek az intézmények nincsenek ellentétben a magyar alkotmány szellemiségével, eltérőek mégis azoktól a magyar alkotmányjogi szabályoktól, amelyek 1848 óta a parlamentárizmus jegyében szövegez16) Carl Johanny: Partei und Staat. Königisberg, 1937. 18. 1. 17j Csekey: id. mű. 9. 1. 123