Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A magyar és az autoritárius alkotmány

a népi elem felfogása szerint történjék14). A népi elem érvényesülésének OJZ elve közös vonásai léhát úgy a magyar, mint az autoritárius alkotmánynak. A népi elem ténylegesítésénék az útjai persze eltérőek is lehetnek. Az autoritárius államoknak mindenesetre közös vonásuk az, hogy elvetik a hatalmak megoszlásának klasszikus alkotmányjogi elvét. Negatíve értékelik ugyanis a fenti tant állampolitikai és törvényelőkészítési-technikai szempontból egyaránt. Ezért a törvényhozó- és végrehajtóhatailom a kormány kezében összpontosul, ia nép pedig csak az utólagos jóváhagyás formájában vesz részt az állami hatalomban. Az egész rendszer persze azon a fikción nyugszik, hogy a kormány akarata egyenlő a nép akaratával, amelyet nem azonosítanak az individuumok akaratainak mennyiségben" összességével. S hogy ez a kapcsolat nemcsak fikció, azt a népszavazások politikájával igyekszik igazolni az autoritárius állam15). A magyar és az lautoritárius állam alkotmányainak viszonyában ez a kérdés az összehasonlítás legkényesebb pontja. Az ugyanis nem vitás, hogy a magyar alkotmány, imai teljes jogi formájában, parlamentáris. S ha nem is vitte mereven keresztül, mégis a hatalmak megosztásának elvi alapján áll, legalább is a népképviselet és a törvényalkotás joga tekintetében. A magyar alkotmány azonban történeti s mint ilyen, hajlékony. A fejlődés tekintetében tehát nem kell az alkotmány parlamentáris fogalmazásánál megállnia. Mai tételesjogi állapotában azonban éles ellentétben áll aiz autoritárius alkotmánytípussal. De lege ferenda azonban azt sem állíthatjuk, hogy semmiképen sem volna alkalmazható. Sőt, összhangba hozva a magyar alkotmányosság ősi tényezőivel, épen úgy átvehető, amint a parlamentarizmus és a hatalmak megoszlásának a tana is beépíthető volt a magyar alkotmány szerkezetébe. A néphez kötött tekintélyi vezetés persze új szervezetek beállítását is szükségessé teszi. így a parlamentarizmus párt-rendszere helyébe, amelynek legfontosabb hivatását a vezetőképzés feladatában ismerjük fel, az egypárt rendszer lépett. Amely intézmény lényege szintén abban ismerhető fel, hogy a vezető kiválasztódás eszköze. A modern területi állam ugyanis olyan bonyolult összetételű, hogy a vezető kiválasztódás ősi formája, amely mintegy organikusan, a hatiailloim( és a gazdaság tényezőin ál alkotta meg vezető rétegét, nem felel ma már meg. Viszont a politikai pártok vetélkedésében aiz autoritárizmus közösségeit züllesztő erőt látott. Ezért egy új szervezetet kellett teremtenie. S rendszerint az uralomnál jutott párt organizációjábian véilték az egyes állaimok ezt a szervezetet megtalálni. Általánosan azonban még ezt sem lehet állítani. Mert az egypárt rendszer kialakításának vámnak a népi elemtől teljesen független, rendszerint az államfő álltai proklamált módjai is. Mind a két esetben azonban az egy-párt sohasem tekinthető liberális értelemben vett pártnak. Mert, ha megalakulásától ia» hatalomig pártjeliegű is, párt-mivolta a ha14) Polner Ödön: Az új idők közjogi követelményei és régi alkotmányunk. Magyar Jogi Szemle, I. évf. 2. sz. 67. 1. 15) Huber: id. mű. 51. 1. 122