Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A magyar és az autoritárius alkotmány

gálnia a legfelsőbb vezetés céljait. Alkotmányjogilag ez a szellem az ú. n. vezéri elv tudatos, vagy öntudatlan alkalmazásában jut kifejezésre. A minden vezető autoritása lefelé és felelőssége felfelé elve nem más ugyanis, mint a katonai szervezési elv kiterjesztése az állami élet egész területére. A magyar alkotmányban nem lehet a militarizmusról, mint elvről és tartalomról beszélnünk. Alkotmányunk utolsó tételesjogi fogalmazásai kétségtelen olyan korból származnak, amely időszakra nem a közösségi szempont, hanem az individulális érdek nyomta rá bélyegét. A történeti magyar alkotmányt és a magyar államvezetést azonban több korban jellemezte már az országlás katonás szelleme. így a vezéri elv sem idegen népünktől. S itt is inkább csak ahhoz a felismeréshez kell, hogy vezessen az autoritárius és a magyar alkotmány összehasonlítása, hogy a magyar állaimalkoifcás vezéri elve már akkor közjogi alapú és közösségi szemléletű volt, amikor a germán Führung és Gefolgschaft, a vezér és kísérete magánjogias viszonyát tüntette még csak fel9). Az persze más kérdés, hogy a magyar alkotmány mélyében szunnyadó ezt az ősi magyar elvet, célszerű-e ma feltámasztanunk? Ezt a kérdést azonban csak a nemzet érdeke döntheti el. Bizonyos kapcsolatban van a katonai jelleg kérdésével iaz autoritárius államok világnézeti megalapozottsága is. Világnézet alatt azonban itt nem vallási, sőt még csak nem is világszemléleti álapfelfogást kell érteni. Ilyen szempontból ugyanis nem beszélhetnénk általános autoritárius képről. S ebben a világnézeti megalapozottságban inkább csak az egységes állampolitikai szellem létrehozásának a célját ismerhetjük fel. Azt az egységes szellemet akarják ezek az államok megteremteni, amely tulajdonképen minden igazi államalkotó népnél valóság. Hiszen az angol Empire, a francia Gloire, az angol genitlemann, ia francia bourgeois, mind ennek az egységes szellemnek a megtestesítője, illetőleg típusa. S hogy az autoritárius államoknál hatványozottan előtérbe kerül az egységes típusra és szellemre való törekvés, az érthető, Mert ezek az államok csak most termelik ki magukból azt a politikai erőt, amely szellemi alapjaival a válságokban is képes lesz majd összefogni alakuló, vagy újjászülető államiságukat. így ismeri fel a németség új politikai formájának az egységes „harmadik birodalmat" és annak típusát, a „politikai katonát." Vagy ahogyan Mussolini Itáliája teszi újra valósággá Roma Imperiumát s menetelteti nemzetét a fasiszta római sasos légiókban. Mindez ia meglátás azonban a magyar alkotmánnyal kapcsolatban újból csak ahhoz a felismeréshez vezet vissza bennünket, hogy az egységes szellemi megalapozottság kérdésében sincs ellentét a magyar és az autoritárius alkotmány között. Sőt a magyar alkolmány ezt az egységes síkot már korán le is fektette a magyar Szent Korona elméletében. Mert ennek a tannak az egységes állampolitikai szellem szempontjából épen az szerintünk ia jelentősége, hogy a magyar birodalmi gondolatot alkotmányjogilag is megalkotta. Hiszen a szentistváni állameszme, amelyre 9) Molnár id. mű. 120