Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A magyar és az autoritárius alkotmány

Szerintünk tehát joggal szólhatunk az ezeresztendős magyar alkotmányról. Csak természetesen nem olyan egységes, rendszeres és kiépített ez az alkotmány, amint ahogyan azt, főleg a XIX. századiban bizonyos sovinizmussal hirdettük. De nem is olyan laza összefüggésű, gyér történeti adatcsoportból magunk elé képzelt illúzió csupán, ahová ai történeti iskola szemlélete vezet. Alkotmányunk egységes szellemisége, irányzata olyan valóságok, amelyek mellett nem lehet elmennünk. S ez az egységes szellemű irányvonala: közjog-politikai jellegében él. Mert a közjog-politikai államigondoilait laidta meg ezer éven ált egyéniségét és határolta el la sokszor imagánjogias, idegen szellemiségektől. Ha azonban most az autoritárius alkotmányszemléletet akarjuk jellemezni, hogy összevethessük a két felfogás szempontjait, úgy az a/utoritárius alkotmányokat megteremtő mozgalmak szellemi alapjáig kell lenyúlnunk. Meg ikell tehát ismernünk az autoritárius alkotmányú államok múltját és azt a jelenét, amelyből az új alkotmányokat teremtő mozgalmak sarjadtak. S ez a történelemi azt az érdekességet rejti számunkra, hogy az autoriitárizimus bevezetését az állami bomlás, illetőleg az állami újjászületés tünetei kísérik. Igen jellemző erre a tényre a Németbiroda'lom példája is. Hiszen épen az egységes Németbirodalom kialakulásának egyik kísérő jelensége új autoritárius alkotmánya. Az új német autoritárius alkotmány megszületése ugyanis épen ennek a birodalom-alakulásnak a következménye szerintünk, amely állapotot a németek igen jellemzően neveznek a „Reich im Werden" helyzetének4). Azonban nemcsak a Németbirodalom, hanem a német nép is, mint egység, csak most van kialakulóban és a birodalom megszületésének, a „Volik im Werden" állapota a kísérője. Mert valóban, a tájegységek, törzsi különbségek és az ezek folytán kialakult önálló történelem és kultúra több néimet (népcsoportot hozott létre. Sőt több német államot. A németség legnagyobb része azonban a mult századtól kezdve ráismert közösségére s a politikai (fejlődés útján létrehozta a ma már egységes államát. Az egységes állam azonban még mindig különböző szellemiségű népi törzseket itöimörített. S nemzet, népi egység csak akkor lett a németségből, illetve csak akkor kerültek a „Volk im Werden" állapotába, amikor egy szellemi mozgalom összefogta őket. A szellemi közeledés azonban sohasem elegendő. S a német szellemi egységmozgalmat is nyomon követte a politikai egységesítés. A politikai összefogásnak, az állami akaratképzésnek egységes módját biztosító szervezete pedig az új autoritárius alkotmány. Az új alkotmány teremti meg az új tartalmú nemzeti élet kereteit. Felismerhető azonban ez a jelenség Itáliában is. A népvándorlás viharai után, hosszú százados fejlődésben alakult ki az olasz nép. Unita Italiáját is megteremti a világháborúban. Népe azonban még csak fajilag létező valóság s állaimalkotó erejét csak most szerzi meg. Az 1920-as években még szétesés fenyegeti. A fasizmus azonban összefogja a nemzet erőit, történeti-hivatás-tudatot ad a népnek s erősen közjogi szellemű alkotmányt épít ki. 4) Alswiller Eduárd Tesch: Nationalsozialismus als Staatsidee der Deutschen. Vgl.: D,etitsches Bildungswesen. Bd. 4. 1936. 116