Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A magyar és az autoritárius alkotmány

hogy minden koreszme gyújtó hatású s féltő aggódással ikell vigyáznunk arra, nehogy értéktelen reakciónak tekintse az új idők nemzedéke nemzeti multunknak ezt a nagyszerű valóságát, mert ez könnyen pusztulását okozhatja. Nem helyezkedhetünk tehát arra a kényelmes álláspontra, hogy nekünk már van a magyar (múltból és lélekből kiitermelt ezeresztendős alkotmányunk, amelyet nem cserélünk fel ideken eszmékért. Mert eszerint az egész kérdést felesleges is lenne tárgyalnunk. Azonban ezt a merev álláspontot a történeti fejlődés úgyis átlépné, amint azt éppen a magyal alkotmányfejlődés is igazolja. Apponyi Albert gróf mutat rá erre igen találóan egy előadásában, ahol kifejti, hogy mi magyarok szerencsében és szükségben együtt éltünk Európával s minden szellemi áramlat és mozgalom megtalálta a maga visszhangját a magyar lélekben1). De különben is, tagadjuk azt, mintha az autoritárius alkotmány szempontjait csak azért nem vehetnénk figyelembe, mert kizárólag a saját multunkra, csak a saját nemzeti hagyományainkra akarunk építeni. Az ilyen előzetes állásfoglalás nem emelkedne túl ta napi politika szintjén. Hiszen egy állam sem zárkózhatiik el az elől, hogy más országok viszonyait és másutt termett eszmék eredményeit figyelembe ne vegye2). Természetes ugyan, hogy minden jelentkező hatás óvatosságra is kell, hogy intsen. Mert alapvető tétel ugyan, hogy elszigeteltség az egyes államok között nincs, azonban taz elválasztóvonalak jelentőségét sem szabad lebecsülni. Amint ugyanis az államok között a faj, a szellem és a történelem meghúzta a valódi határokat, úgy érvényesül ez alkotmányjogilag is. Mert igaz, hogy az alkotmány elszigetődése egyértelmű annak elsorvasztásával és halálával, de épúgy tagadhatatlan, hogy az államok nemzeti, szellemi és történeti különbsége is lerakódott alkotmányaikban. S csalk azon államoknak vian igazi nemzeti alkotmányuk, ahol a faji, szellemi és történeti szempontok formálták az állami akaratképz és intézményeit. A magyar és az autoritárius alkotmány viszonylatában tehát a mi számunkra csak egy út látszik járhatónak. He megkíséreljük összevetni ezt a két álkotmánytípust, ha összemérjük szempontjaikat és szemléletüket. Tartalmi és felfogásbeli lényegüket ikell tehát megismernünk, szinte felfedeznünk. S ennek az együttnéz és nek, összemérésnek az eredményéhez képest határozzuk meg imiajd felfogásunkat az autoritárius alkotmányáraimlat hatásával szemben is. Ezt az utat két ösvényen járjuk be. Egyrészről a lkét alkotmány szemléletét, jellegét és sajátosságait vetjük össze. Másrészről pedig tartalmilag állítjuk egymás mellé e két típust. Ugyan ez az utóbbi feliadat kissé nehéz. Mert a tartalomban lévő lényeges hasonlóságok és eltérések kibányászása talán ma még korai is. Ha azonban a két alkotmányt össze akarjuk hasonlítani, úgy elkerülhetetlen. A) Gróf Apponyi Albert: Die verfassungsrechtliche Entwicklung Ungarns. Budapest, 1927. 10. 1. 2) Báró Kaas Albert: Az alkotmány-fejlődés tényezői. Budapest, 1926. 104—105. 1. 114