Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 7. szám - Az állam hivatása az egyház tanítása szerint

korolta a hatalmat és a királyi hatalom személytelenül jelent meg a szent korona szimbólumában. Az országos tanács jelentősége a szent koronatan és a közösségi szellem kialakulásával egyre növekedett. Albert király idején már kialakultnak tekinthető az a közjogi felfogás, hogy interregnum, vagy a király állandó akadályoztatása esetén az országos tanács vezeti időlegesen az ország kormányzását. II. Ulászló eleste után is 1444-ben az országos tanács vette át az ország vezetését, jóllehet a király hadjáratba indulása előtt négy báróra, zászlósúrra, mint kir. helytartókra bízta volt az ország kormányzását. Az a tény, hogy III. Frigyes nem volt hajlandó a csecsemőkorában megkoronázott király, V. László kiadására, arra bírta 1446-ban az országgyűlést, hogy kormányzót válasszon június hó 6-án Hunyadi János személyében. Holub Hunyadi kormányzósága jogi struktúrájának méltatása előtt röviden rávilágít arra, hogy a történelmünkben ismeretes kormányzók hatalma lényegesen eltért már eredeténél fogva is Hunyadi Jánosétól. Míg András kir. herceg kormányzói hatalmát 1204-ben királyi bátyjától kapta és az egyes királynék fiaik, vagy leányaik kiskorúsága idején úgyszólván önhatalmúlag intézték a kormányzást, addig Hunyadi János kormányzói hatalma már eredeténél fogva is teljesen közjogi jelleget öltött, mivel ő azt az országgyűléstől, azaz az országtól kapta. A törvény (1447:XXXL tc.) egyenesen reáruházta a kormányzói hatalmat. A király (V. László) ugyanis kiskorú (5 éves) volt és azért kellett szükségből gyámkormányzót választani, miután 1446 május 30-án a már megkoronázott királyt közakarattal királlyá választották. Mindezeknek előrebocsátása után a jeles szerző szemügyre veszi a kormányzóság és helytartóság jogi természetét és helyesen megállapítja, hogy „a kormányzó nem helyettesíti, hanem képviseli az állami főhatalom gyakorlásában akadályozva levő szervet,... ennélfogva a kormányzó alkotmányjogi szerv, s működése állami funkció, nem úgy, mint a helytartóé, akit az uralkodó nevez ki s így funkciója egyéni jogosítottság tárgya." Ezek után világos, hogy „a kormányzó nem rendes állami szerv, hanem rendkívüli, mert hiszen csak rendkívüli körülmények között és csak kivételesen lép működésbe." (12. 1.) A kormányzói hatalom forrása a rendek akarata, akik némi korlátozással ruházták Hunyadira a királyi hatalmat. Hunyadi János tényleg a királyi hatalmat gyakorolta, mikor pld. a ius regium alapján birtokot adományozott, vagy birtokcseréhez királyi beleegyezését adta, birtokot elzálogosított, míg azt a király, akinek képviseletében azt tette, ki nem váltja; a feleket a királyi jelenlét — praesentia regia — elé idézte. A királyi hatalmat ekkor személytelenül a szent korona képviselte. Ha Hunyadi érdemeket jutalmaz, a szent koronának tett szolgálatokról szól. A kormányzó egyszóval „a király képviseletében % királyi hatalom jogkörét gyakorolta, amelynek alanya a szent korona volt" (14. 1.). 107