Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 7. szám - Az állam hivatása az egyház tanítása szerint

vásárolhatja boltban, hanem csakis az emberek lelkében, szívében, elméjében kaphatja, úgy, amint abba az egyház tanítása beleojtotta. Az emberek lelkükben, szívükben, elméjükben és egész lényükben magukkal viszik a vallást, hogy mint az állam polgárai, beleépítsék az állam épületébe, ki-ki azon a helyen, ahová hivatása állítja. Az egyház tehát integráns része az államnak, az állam keresztény irányát a törvényhozásban, a kormányzatban, az igazgatásban, az igazságszolgáltatásban meghatározza, viszont az állam, ha nem akarja kereszténységének előfeltételeit elvetni, támogatni, önállóságában, függetlenségében az egyházat megőrizni kényszerül. Ekként az állam és az egyház nem egymással szemben, nem egyik a másik fölött, nem is egymás mellett egyik a másiktól közömbösen él, hanem egyik a másiknak integráns alkotórésze, együtt kell élniök, együtt kell munkálkodniok Istennek örök dicsőségére. Vladár Gábor. KÖNYVSZEMLE Holub József: A kormányzói méltóság a magyar alkotmányban. Pécs, 1940. 20 1. (Különlenyomat a m. kir. Erzsébet-Tudományegyetem 1939—40. tanévi irataiból.) Kormányzó Urunk húszéves országlása adott alkalmat a tudós szerzőnek, hogy a kormányzóság intézményét jog- és alkotmánytörténeti szemszögből kissé behatóbban tudományos vizsgálat tárgyává tegye. Az alkalomszerűség azonban nem vált a tanulmány hátrányára, mert forráskritikai tekintetben megalapozott, értékes és komoly cikkel állunk szemben, amint azt Holub Józsefnél eddig is összes jogtörténeti értekezéseiben mindig tapasztalhattuk. Holub, hogy a kormányzóság intézményének lényegét és jogi természetét minél szemléltethetőbben tüntesse fel, legelőször a királyi helytartói intézményjogi struktúráját taglalja és rámutat arra is, hogy a helytartó a külföldön székelő király tisztviselője, parancsainak végrehajtója volt és csak mint bíró tartotta fenn függetlenségét még a királlyal szemben is. Figyelembe veendő azonban az a körülmény is, hogy interregnum idején, tehát király talán időben is gondoskodni kellett az ország kormányzásáról. Mária királynő fogságba jutása idején 1387-ben a királyi tanács, mint országos tanács vette kezébe az ország kormányzását. Hasonló helyzet állott elő Zsigmondnak fogságba esést alkalmával 1401-ben, bár jogilag lényeges eltérés volt e két eset között. 1401-ben már az országos tanács a „szent korona joghatóságának tekintélye alapján" — auctoritate iurisdictionis sacrae coronae — gya106