Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 7. szám - Az állam hivatása az egyház tanítása szerint

szervezet is, amely a vallási életet a külső világban valósítja meg. Ebben a látható, külső egyházban Luther elvileg megtartotta az őskeresztény egyháznak azt a tételét, hogy a gyülekezetben minden hívő egyenlő jogú, minden hívő egyaránt részt vehet az egyház kormányzatában és igazgatásában, vagyis az egyetemes papság elvét. A gyakorlatban azonban ezt az elvet nem vitte keresztül. Az egyház élére a világi fejedelmet helyezte, mint az egyháznak egyik kiváló tagját (membrus praecipuum ecclesiae), aki az egyházat a püspökkel kormányozza. A világi fejedelemnek e szerint külön szerve van az állami ügyek és az egyházi ügyek intézésére. A két egymástól különálló szervezet a fejedelemben mintegy personalis unióban egyesül. Mennyire eltér ettől a lutheri felfogástól a magyar protestáns egyházak szervezete. Ennek az eltérésnek a kialakulása kézenfekvő és érthető, hiszen nálunk a protestantizmusnak a világi fejedelemmel, a magyar királyokkal évszázadokon át küzdenie kellett. És még a küzdelmek kora után is, hosszú időn keresztül a türelemnek a keserű kenyerével kellett megelégednie. Amikor végül a protestáns egyházak Magna Chartája 1791-ben megszületett, a josefinizmus még erősen éreztette hatását, mégis az 1791: XXVI. törvénycikk a josefinizmusból a jus supremae patronatus-t kivéve, semmit sem vett át. Ez a törvénycikk fényes példája az önálló magyar jogfejlődésnek, megtestesítője annak a magyar gondolkodásnak, amelyet a türelem, a közszabadságok tisztelete, a közjogias felfogás és az önkormányzat iránti hajlandóság Jellemez. Különösen hálásan kell gondolnunk a magyar felfogásnak erre a nobilitására akkor, ha összehasonlítást teszünk a magyar protestáns egyházak mai helyzete és a között a helyzet között, amelyben a protestantizmus Luther országában napjainkban van. VII. Ha már most végezetül röviden, egy pár szóval össze kellene foglalnom, hogy a magyar lutheri egyháznak mi a felfogása az állam hivatásáról, a következőket mondanám: Minden, ami a világon van, Isten rendeléséből van és avégből van, hogy a teremtés célját szolgálja. A magyar nemzetet Isten azért vezette ebbe a Kárpátok-koszorúzta országba, hogy itten a teremtés célját abban a magyar színezetben valósítsa, amivel őt Isten felruházta. A búzavirág is azzal a kék színével, a pacsirta is azzal a trillázó énekével olvad bele a mindenség összhangjába, amellyel Isten felruházta. A teremtés célját pedig Isten Krisztusnak ezzel a szavaival nyilatkoztatta ki: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes." Messzefekvő végtelen cél, de vájjon tüzhetett-e ki Isten véges célt a világnak. A cél végtelensége arányban van a teremtés nagyságával, a világ végtelenségével. Az egyház építi a lelkek országát, a végtelen világot, az állam építi a földi országot, a végtelenségek időhöz és helyhez kötött részecskéjét, a véges országot. A földi ország épülete csak akkor lehet sikeres, ha a vallás cementje köti össze, ha a törvényhozásban, a kormányzatban, az igazgatásban és az igazságszolgáltatásban egyaránt a keresztény vallás eszméje érvényesül. Ezt a cementet az állam nem 105