Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 7. szám - Az állam hivatása az egyház tanítása szerint

állítani nem lehet. Akár hosszmetszetben, vagyis az egymásra következő korszakokban, akár keresztmetszetben, vagyis egyidőben a különféle országokban és egyházakban vizsgáljuk a kérdést, más és más megállapításokra jutunk. Az olyan jelenség, amely korszakonkint és helyenkint eltérő képet mutat, nyilvánvalóan okozati jelenség, különféle tényezők eredményeként jelentkező okozat. Legfeljebb azt vizsgálhatjuk tehát, hogy melyek azok az okok, melyek azok a tényezők, amelyek az okozatokat, az eredményeket előidézik. Ezek között a tényezők között kétségtelenül első helyen áll az állam és az egyház közötti mindenkori hatalmas viszony. Fiatal egyház kerüli az összeütközést az államhatalommal, sőt ellenkezően, az államhatalom oltalmát, támogatását keresi, mint az őskeresztény egyház a IV. századtól kezdve, vagy a lutheri egyház közvetlenül a reformáció korában. Erőssé, öntudatossá váló egyház, különösen gyengülő államhatalommal szemben fölényét igyekszik megalapozni, mint a pápaság virágzásának korában. Erős államhatalommal szemben az egyház, mint a XVII. és XVIII. századbeli abszolutisztikus államokban, kénytelen az állami intézetek sorában meghúzódni. A hatalmi viszonyok mellett azonban egyéb körülmények is közrejátszanak abban, hogy az egyháznak az államhoz való viszonya és az egyháznak az államhatalomról alkotott felfogása miképen alakul ki. A legközvetlenebbül szemlélhetjük ezt a folyamatot hazánk történetében. Ezért nem lesz érdektelen, ha befejezésül egy rövid pillantást vetünk erre a folyamatra. Amikor Szent István a térítés nagy munkáját befejezve, apostoli működésének betetőzéseként Rómától koronát kért, a pápai hatalom delelőjén állott, mégis Szent István királyunknak mindenekfölött álló magyarsága úgy szervezte meg a magyar egyházat, hogy a magyar király, a magyar államhatalom nem lett az egyháznak hűbéresévé, hanem fordítva, ő lett az egyház patrónusává. Ez a magyar felfogás általánosságban a magyar történet egész folyamán érvényesült és ha átmenetileg, különösen a gyengébb királyok korában voltak is kísérletek, amelyek az államhatalmat az egyházi hatalom alá kívánták helyezni, nagyjából mégis uralkodó maradt az az elv, hogy az állam ügyeinek intézése az államhatalmat illeti, az államban az államhatalomtól független egyház segíti, támogatja az államhatalmat, világi munkájában, viszont az állam óvja, támogatja az egyházat. Érdekes a protestáns egyházak helyzetének alakulása is a magyar történelemben. Szemléltetően mutatja, hogy ugyanaz a palánta más-más talajban, más-más éghajlat alatt, más-más kertész kezében mássá lesz. Luther felfogása szerint különbséget kell tenni a belső, láthatatlan és a külső, látható egyház között. A láthatatlan egyház a hívők közössége, amelyben a Szentírás tisztán hirdettetik és a szentségek helyesen szolgáitatnak ki. Ennek a Szentlélek megszentelte lelki közösségnek (societas in cordibus) láthatatlan feje és kormányzója Krisztus. A belső, láthatatlan egyház mellett azonban szükséges külső 104