Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 7. szám - Az állam hivatása az egyház tanítása szerint

és a „De Regimine Principum" című müvében. E szerint a felfogás szerint a pápát intézkedési, rendelkezési jog illeti nemcsak az egyházi, de a világi ügyekben is. A világi fejedelem a pápának a világi ügyekben is engedelmeskedni köteles. Az engedetlen fejedelem elveszti uralkodásának törvényes alapját, az ilyen fejedelmet a pápa megfoszthatja trónjától, alattyalóit felmentheti a hűségi kötelék alól. Az ilyen fejedelmet a pápa az egyházból kiközösítheti, egyházi átokkal, interdictummal sújthatja. A pápa és a pápaság általában ki van véve a világi törvények és a világi kormányzat és igazgatás alól. Lukács evangéliumának XXII. részében olvassuk, hogy amikor Krisztus Urunk ama emlékezetes éjtszakán az Olajfák hegyére indult, így szólott tanítványaihoz: most pedig, akinek erszénye van, elővegye, hasonlóképen az is, akinek tarisznyája van, akinek pedig nincsen, adja el felső ruháját és vegyen érte szablyát. Mondanák neki taidtványai: Uram, vagyon itten két szablya. Mire az Ur feleié: elég. — Erre az elbeszélésre építette fel a középkornak miszticizmusra hajló bölcselete a két kard elméletét. A tanítványoknál, a püspöki karban, az egyházban két kard van, az egyik az egyházi, a másik a világi hatalmat jelképezi. Mind a két kard az egyházban van (uterque gladius est in potestate ecclesiae). Isten rendeléséből a világi hatalom kardja alá van vetve az egyházi hatalom kardjának (opportet gladium esse sub gladio), övezze bár a világi kard a fejedelem derekát, a fejedelem azt csakis ad nutum et patientiam sacerdotis használhatja. Kedvelt volt ebben a korszakban a nap és a hold allegóriája is. A hold a világi fejedelem, fényét a naptól, a pápától nyeri. VIII. Bonifácius pápának az „Unam sanctam" bullája, amelyben a két kard elméletét kifejti, ragyogó jogászi munka, de már a hanyatlás jele volt. Utána a pápák avignoni fogsága, a constanzi és a bázeli reformzsinatok (1412—1418. és 1431—1439.), Occam Vilmos oxfordi és Marsilius Patavinus párisi tanár szabadelvű egyetemi tanításai, a Dante nyomán ébredő nemzeti eszme, a szellemi élet újraéledése a renaissanceban, a gazdasági élet szabadabb kibontakozása, végül a reformáció aláássák a pápai hatalom fölényét. A reformációnak nem volt egységes álláspontja az egyháznak az államhoz való viszonya, az egyháznak az állam hivatásáról vallott felfogása tekintetében. Más volt az álláspontja a lutheri, más a kálvini egyháznak. Luther nem szakította el, nem függetlenítette az egyházat az államtól, hanem szoros kapcsolatba hozta vele. Németországban az egyházkormányzat élén a fejedelem áll, Dániában, Norvégiában, Svédországban a fejedelem által kinevezett püspök. A lutheri elvek szerint megszervezett egyházak tehát kormányzati és igazgatási önállóságukat az állammal szemben csaknem teljesen elveszítik. A kálvini egyház megőrzi függetlenségét az államhatalomtól, sőt ott, ahol kizárólagos vallássá válik, mint Skótországban, Hollandiában és Északamerikában, az állami hatalom fölé kerül. A pápai hatalom és általában a római katolikus egyház az állami hatalom irányában csökkent tekintélyét és fölényét többé helyreállítani nem tudta. Ebben nemcsak a reformáció következtében be102