Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 7. szám - Az állam hivatása az egyház tanítása szerint

potestas temporalisnak a viszonyát az államhatalomhoz. Az elsőt a müvelődéstörténelem, a másodikat a közönséges történelem alapján. Egyszerűség kedvéért és a rendelkezésre álló időt tekintve, a kérdésnek különválasztását mellőznöm kell és egybefogom a szemlélődést mind a két vonalon. V. A klasszikus görög és római birodalomban a vallás állami úgy volt. Az állam tisztviselőit egyaránt megillette az impérium és a jus augurum. A vallási ügyeket ellátó tisztviselők a pontifex maximus és a pontifex testületnek, valamint az augurok testületének tagjai egyszersmind állami tisztviselők is voltak. Külön egyházi szervezet nem volt. Az állami élet és a magánélet viszonyait át- és átszőtték a sacralis elemek. Ugyanilyen természetű volt a zsidó állam theokratikus szervezete is. A keresztény egyháznak két kézen fekvő lehetősége lett volna: belekapcsolódhatott volna az akkor fennállott zsidó államba, vagy a görög-római birodalomba mint államvallás, vagy az államtól teljesen elkülönülhetett volna. A keresztény egyház egyelőre egyik utat sem választotta, nem lett sem a zsidó államnak, sem a görög-római birodalomnak államvallásává, nem olvadt bele azokba, de nem is különült el teljesen az államhatalomtól. A zsidó állammal nem jutott szorosabb kapcsolatba, egyrészt azért nem, mert amint fentebb már említettem, kiragadta magát a zsidó vallás öleléséből, másrészt azért nem, mert a zsidó állam a kereszténység keletkezésekor már bomlásban volt és amint tudjuk, Krisztus után a 70. évben Jeruzsálem szétrombolásával végképen szét is hullott. Nem lett azonban a kereszténység a görög-római birodalom államvallásává sem és a keresztény egyház nem olvadt bele a görög-római birodalomba sem. Hiszen — amint ugyancsak fentebb már érintettem — a kereszténységet, a keresztény gyülekezeteket megvetett és a közönséges bűntettesekkel egy sorba tartozó népségnek tekintették és még a kereszténység későbbi századaiban is gyakran hangzott fel a csőcselék követelése: christianos ad leones. Később pedig, amikor a keresztény gyülekezetek benépesítették a Földközi-tenger egész mellékét és egységesebb szervezetben kezdtek jelentkezni, mint az államra, a pogány kultuszra veszedelmes mozgalmat tekintették és kiirtani igyekeztek. Ez a helyzet csak a IV. század elején változott meg, amikor Nagy Konstantin a milánói ediktumával 313-ban a keresztény vallást religio licita-vá tette, majd később, 380-ban Tagy Theodosius császár államvallássá emelte. Ebben az állapotában a keresztény egyház természetszerűen szorosabb kapcsolatba jutott az állammal. Á császár mint episcopus externus egyházi törvényeket, úgynevezett nomo-kánónokat alkotott, viszont a püspök az episcopalis audientian világi közigazgatási és bírói funkciókat is végzett. Az államnak és az egyháznak ez az összeszövődése azonban egészen más természetű volt, mint amilyen volt a kapcsolata a vallásnak az állammal a klasszikus görög-római államban. A pogány vallást ugyanis a görög-római ál100