Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 7. szám - Az állam hivatása az egyház tanítása szerint

De tüstént ellentmondásra jelentkeznék a történelem tudománya. Nem a spekulatív ész — úgymond — határozza meg az állam célját Az államcél koronkint és allamonkint változik. A történelem feladata, hogy az államonkint és koronkint változó államcélokat a múltra nézve felkutassa és megállapítsa s amennyiben a történelem megállapításaiból tanulságokat lehet levonni a jövőre nézve, az államférfi feladata, hogy ezeket a tanulságokat a jövőre nézve értékesítse. Es nekem most a vitatkozók közé a teológia színeivel kell beállanom, mert hiszen a feladatom az, hogy az egyház tanításának a nyomán határozzam meg az állam hivatását. Ugy hiszem azonban, hogy feladatom megoldásában nem szabad csupán a teológiai elméletekre támaszkodnom, mert hiszen az egyház nemcsak elmélet, az egyház normákat szab avégből, hogy a valóságos életet szabályozza, sőt az egyház maga is élő valóság. Fejtegetéseim során tehát nem hagyhatom figyelmen kívül az egyház magatartásának vizsgálatát sem, jelesül azt, hogy az egyház magatartásában, az egyház történetében az egyháznak miféle felfogása nyilvánult meg. III. A vallás ugyanis nemcsak lelki és szellemi mozgalom, hanem a külső világban is jelentkező szervezet és mind a két megnyilvánulásban viszonylatba kerülhet az állammal. Az államot nemcsak az élet külső vonatkozásaiban megnyilvánuló, hanem a puszta lelki és szellemi mozgalmak is érdekelhetik, különösen ha a lelki és szellemi mozgalom nagy tömegeket és mélyrehatóan ragad meg. Mi lehetne lelki vagy szellemi mozgalom, amely szélesebb tömegeket és mélyrehatóbban ragadna meg, mint éppen a vallás, amely az embernek az Istenhez, a véges létnek az örökkévalósághoz, az embernek az emberhez való viszonyát határozza meg. De nemcsak ennél a széles és mélyreható jelentőségénéi fogva, de annál fogva is érdekli az államot a vallás, mert a vallás átfogja az embernek egész lelki és szellemi világát, irányítja érzéseit, gondolkodását, elhatározásait, cselekvéseit. De ha az érzések és gondolatok irányítására nem is, az elhatározások és cselekvések irányítására az állam is befolyást követel az ő normáival, ha az egyetemességre törekvő két hatalom, úgy mint a vallás és az állam ugyanazt az embert kívánja megragadni, szükségképen összeütközés áll elő, hacsak a kettőnek a viszonya el nem rendeztetik. De szükségképen viszonylatba kerül a vallás az állammal akkor, ha a vallás nemcsak az elmékben és a szívekben, hanem a külső világban is részt kér, vagyis szervezkedik. Van ugyan olyan felfogás is, amely — mint például Schleiermacher felfogása — a vallást csak a belső, a lelki világra kívánja korlátozni. Én azonban azt hiszem, hogy semmiféle lelki és szellemi mozgalom, tehát a vallás sem nélkülözheti, hogy viszonyát a valósággal, a külső világgal meg ne határozza, hacsak előre le nem mond a védelemről, a terjeszkedésről, a célkitűzésről, az élniakarásról. A kereszténység is nemcsak mint szellemi és lelki mozgalom, hanem mint a külső világban jelentkező szervezet is, viszonylatba, érint98