Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Két kriminálpolitikai dolgozat

jogit, vagy hogy amennyiben büntetőjogi védelmet is nyújtunk, ne legyen az mindkét szemben álló fél számára egyaránt biztosítva. 13. Utalni szeretnénk e helyütt végül még büntető törvényeinkben található két tarthatatlan intézkedésre, melyet szakirodalmunk már régen ostoroz, de amelyek reparálva még nem lettek. Az egyiket a Btk. 48. §-a helyébe lépett, II. Bn. 48. §-ában találjuk; ezen intézkedés szerint a mai jogi elrendezés mellett a 12—15 hónapi tartamú szabadságvesztésbüntetésre ítélt és feltételesen szabadságra bocsátott egyének szabadságvesztésbüntetése hamarább ér véget, mint a 10—12 hónapra ítélteké, akik a feltételes szabadságrabocsátás kedvezményét a mai szabályok mellett nem nyerhetik el. Helyesebb lenne kimondani azt, hogy az elítélt a büntetési idő háromnegyed részének kitöltése után ugyan feltételes szabadságra bocsátható, de legalább egy évet köteles a büntetési intézetben tölteni, amely intézkedés megszüntetné a jelzett anomáliát. A másik intézkedés pedig a büntetőjognak legalapvetőbb tételével, a büntetések személyes jellegével áll merőben ellentétben. A II. Bn. 13. §. 3. bek. szerint amennyiben a marasztaló ítélet még az elítélt életében jogerőre emelkedett, úgy a pénzbüntetés az elítélt hagyatékából is behajtható, ami által természetesen nem az elítélt büntevőt, hanem örököseit büntetjük meg, mert hiszen az elítélt hagyatékából behajtott pénzbüntetés az ártatlan örökösöket sújtja. II. Üj büntetőtörvényünk előkészítése során eldöntendő két probléma. a) Kívánatos-e külön bünlctástam kódex megalkotása? 1. A büntető igazságszolgáltatás nagy céljainak megvalósítására, a kriminalitás csökkentésére és irányzatának enyhítésére csak az esetben lehet reményünk, ha a kriminalitást előidéző és befolyásoló tényezőket fel tudjuk ismerni, befolyásukat helyesen tudjuk értékelni és ha a bűntettesekkel szemben helyesen megválasztott rendszabályokat megfelelően végre tudjuk hajtani. A legjobb anyagi büntetőtörvény és büntetőperrendtartás sem ér sokat, ha a büntetések végrehajtása tökéletlen. Különös eljárás, hogy az államok aránytalanul több fáradságot és költséget fordítanak a büntetőjogi anyagi és eljárásjogi törvények meghozatalára és végrehajtására, mint a büntetések, elsősorban rendszerint a büntetési rendszerek gerincét képező szabadságvesztésbüntetések helyes és eredményes végrehajtására, holott a büntető igazságszolgáltatás eredménye elsősorban éppen a büntető rendszabályok kifogástalan végrehajtásától függ. A mi viszonyaink hasonló jelenségeket mutatnak. Az utolsó a világháború előtt megállapított, Nagymagyarországra vonatkozó költségvetés szerint az igazságügyminisztériumnak körülbelül 60 milliónyi kiadásai374