Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Két kriminálpolitikai dolgozat

folytassa. Talán a társadalmi feladatoknak sokasága is idézte elő ennek -az elhanyagolását. 12. Az egyes bűncselekmények tényálladéka tekintetében javaslatok tételétől főként azért szeretnék tartózkodni, mert az a véleményünk, hogy újabb és újabb deliktumok és büntetési szankciók megkonstruálása, túlságba víve, gyengíti a törvénytiszteletet. A törekvés inkább legyen az, hogy kisebb számú jogszabály betartását tudjuk biztosítani, mintsem az, hogy a büntetési szankciók özönében számos csak papíron maradjon, ne kerüljön bele az életbe és az ellene vétők büntetlenek maradjanak15). Kézenfekvő, hogy a büntetési szankciók özönében még a legtörvénytisztelőbb egyének is inkább vétenek valamely büntetési szankció ellen és veszik lelkiismeretükre valamely bűncselekménynek az elkövetését. Mégis egy szempontot itt, főleg távolabbi de lege ferenda szempontokból, fel óhajtunk vetni. A jogfejlődés főleg a nyugati államokban az, hogy sok magánjogi kötelezettség fokozottabb védelme kedvéért az e téren jogellenesen cselekvőkkel szemben nemcsak magánjogi, hanem büntetőjogi szankciók alkalmazására is módot nyújtanak. Utalunk e tekintetben egy példára. Az Északamerikai Egyesült Államokban a tartási kötelesség teljesítésének az elmulasztása már poenalizálva van; nálunk erre még nem került sor; azonban az ilyen hasonló jogviszonyokból eredő kötelezettségek teljesítése elmulasztásának poenalizálása tekintetében előfutárként jelentkezik nálunk a társadalombiztosítási járulékok be nem fizetésének kihágássá való minősítése (1927. évi 21. t. c. 205. és 206. -§.; 1928. évi 40. t. c. 182. és 183. §.). Valószínű, hogy nálunk is a jognak ilyen irányú lesz a fejlődése és előbb-utóbb a magánjogi viszonylatokban, amelyek ma kizárólag csak magánjogokat alapoznak meg, fogunk olyanokkal is találkozni, amelyek körében éppen a magánjogi kötelezettségek nem teljesítéséből kifolyólag nemcsak magán-, hanem büntetőjogi következmények is megalapozást fognak találni. Sokszor nehéz lesz e tekintetben a jogok és kötelességek helyes védelme tekintetében, az egymással szemben álló, sokszor a közjogba vagy a közigazgatási jogba is átnyúló, viszonylatokba a helyes kiegyenlítést megtalálni. Ilyenként volna felemlíthető ma az az eset, hogy amennyiben valaki az illető ipart űzők összességének, de egyéb védett jogjavak sérelmére is, iparigazolvány, illetve iparengedély nélkül dolgozó egyénnel dolgoztat, úgy kihágást (1929. évi 12. t. c. 45., 126. §-a stb.) követ el; kérdés, hogy amennyiben az iparosokat a kontárokkal szemben büntetőjogi szankciókkal megvédjük, nem volna-e indokolt viszont a megrendelőket is ugyancsak büntetőjogilag megvédeni azokkal a kötelességmulasztókkal szemben, amelyeket a nem helyesen vagy nem kellő időben teljesítő iparosok ez által, tehát jogi kötelességeik megsértésével követnek el; felvetődik a kérdés, hogy vájjon a kölcsönös jogok és kötelességek védelme szempontjából nem volna-e kívánatos azonos védelmet biztosítani mindkét félnek, vagy csak magánu) Legyen szabad e tekintetben például a kihágási joganyagunkat illetőleg a most Szacsvay András, vitéz Csathó Béla, Iváncsy József, Karády Miklós és Sztankay István tollából megjelent Kihágások lexikonára utalni, amely körülbelül 16,000 kihágási esetet tárgyaz. 373