Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Két kriminálpolitikai dolgozat

szempontból kedvező házas állapoton és nagyobb gyermeklétszámon keresztül jótékony hatást gyakorolnának a lakosság kriminalitására is. 6. Bűnügyi statisztikánknak egyik megállapítása az, hogy — az utolsó számításba vett tíz évnek az átlagában — az elítéltek közül körülbelül 2.8% nagyobb mértékben, ellenben 68% mértékletesen élvezett szeszes italokat rendszeresen, továbbá, hogy a bűncselekmények körülbelül 6%-ánál hozható az elkövetés szeszes italok élvezetével összefüggésbe. Hogy a kutatásoknak ez a módja helyes-e, és ha nem, úgy miért, ennek a kérdésnek taglalása5) nem ide tartozik. Tény azonban az, hogy az alkoholizmusnak a kriminalitásra gyakorolt hatásáról sokkal megbízhatóbb képet kapunk, ha összehasonlításokat végzünk a musttermelés eredményei és a kriminalitás bizonyos irányai közt6); ezek a kutatások arról győznek meg bennünket, hogy az erőszakoskodást involváló bűncselekmények, de különösen a szándékos emberölések és testi sértések száma erős összefüggésben áll az alkoholfogyasztás, közvetve pedig a musttermelés mennyiségével. Kriminálpolitikai szempontból nézve tehát a probléma az, hogyan tudnánk e tekintetben rendszabályok segítségével a bajon segítem. Ebben a kérdésben megtaláljuk az utat a megoldáshoz akkor, ha szemügyre vessszük Lang Ottó zürichi vizsgálóbíró kutatásait7). Lang kutatásai arra a megállapításra vezetnek, hogy az alkoholélvezettel kapcsolatosan elkövetett bűncselekmények nagy része szombatra, vasárnapra 'és hétfőre, vagyis arra és az azt követő napokra esik, amelyen a legnagyobb alkoholfogyasztók, a munkások munkabérüket kapják és amelyre pihenő nap következik, ennek következtében leginkább nyílik alkalmuk az alkohol élvezetére. Az a körülmény, hogy a munkásoknak a szombaton kézhez vett munkabérük nyújt módot a korcsmázásra és hogy a szombat esti alkoholfogyasztás után vasárnap pihenhetnek, továbbá hogy a vasárnap pihenő testtel az esetleges vasárnapi újabb alkoholfogyasztás utóhatásait hétfőn inkább tudják leküzdeni, — nem kis mértékben fogja az alkoholfogyasztásra való hajlamosságukat fokozni. Az a körülmény tehát, hogy a munkabér kifizetése közvetlenül megelőzi a munkások pihenőnapját, a vasárnapot, e téren erősen hátrányosan latba esik. Egyéb intézkedések mellett tehát az alkoholfogyasztásnak a kriminalitásra gyakorolt káros, hátrányos kihatását csökkenteni tudnók a munkabér kifizetés napjának megfelelő eltolása által. Az által, hogy a bérfizetés 2—3 nappal szombat és vasárnap után válna esedékessé, elérnők azt, hogy a bérfizetésnek a napján és azt követő napokon a munkásoknak hiányozzék az alkoholfogyasztás fáradalmainak a kipihenésére szükséges szabad nap; viszont a vasárnapig, a pihenőnapig a néhány nap előtt felvett munkabér összege már annyira megfogyna, hogy hiá5) Lásd e tárgyban: Szerző, Bevezetés a büntetőjogba, 1924. 75. s köv. old. 6) Lásd Szerző, Magyarország kriminalitása az 1925—1934. években, Magyar Statisztikai Szemle, 1937 (15.). évf. 747. oldal. 7) Lásd: Lang, Alkoholgenuss und Verbrechen, Bremerhaven und Leipzig, 1892. Lásd még Szerző, Die Kriminalitat des Kantons Zürich, Miskolc, 1939. 165. s köv. old. 364