Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Két kriminálpolitikai dolgozat

indulva kell törekednünk arra, hogy a kriminalitás elleni küzdelmet eredményesebbé tegyük. 2. A vagyoni állapot tekintetében az elítéltek — saját bemondásuk szerint — nálunk a következő megoszlást mutatják: 100 elitélt közt volt / ; ^ vagyontalan nemi vagyonnal vagyonos 1928 81.7 10.5 7.8 1928/37. évi átlag 85.2 9.9 4.9 1937 85.3 10.6 4.1 A számok azt mutatják, hogy a vagyontalanoknak a bűnözők közt való része emelkedett, ellenben a vagyonosaknak a része erősen megcsappant; a némi vagyonnal bíró elítélteknek a százalékos része alig változott. Mindez arra a kriminálpolitikai szempontokból súlyosan latba eső jelenségre utal, hogy a nincstelenek tömege nemcsak a lakosságban, hanem a bűnözők közt is erősen megnőtt, amely elproletárosodási folyamat a nagy világégés és világgazdasági válságok következményét képezi. A bajokon e téren csak mélyreható szociálpolitikai intézkedésekkel, valamint a helyesebb vagyonmegosztásra irányuló törekvésekkel lehetne segíteni. Tekintettel arra, hogy a társadalom által való szegénygyámolítás, úgy látszik, a reá háruló feladatokat eredményesen ellátni nem tudja, csak a szegénygyámolításnak az állam által való eredményesebb felkarolása segíthetne; gyökeresen csak az esetben tudnánk a viszokon változtatni, ha a bajok okait tudnók megszüntetni, ha csökkenteni tudnók a függő helyzetben levő, vagyontalan, sőt nincstelen elemek számát, amit főként megfelelő bér- és árpolitika, valamint lakáspolitika által lehetne elérni. Az e téren mutatkozó bajokat azonban helyesen csak akkor tudjuk felbecsülni, ha tudatában vagyunk annak, hogy a vagyontalanok arányának a bűnözők sorában való emelkedése még egy másik nagy jelentőségű, nevezetesen azzal a következménnyel jár, hogy ez a visszaesők számának megnövekedését is maga után vonja; tehát az itt eredményesen alkalmazott szociálpolitikai intézkedések egyben a visszaesés elleni küzdelemnek hathatós eszközét is képezik. A kriminalitás oroszlánrészét ma a vagyon elleni bűnözés képezi; ha a gazdasági jellegű kriminogén tényezőknek némi kedvező ellensúlyozása sikerrel járna, úgy a bűnözők ezen nagy tömegének kedvezőbb alakulása volna remélhető. 3. A különféle foglalkozások kriminálaetiológiai hatását visszatükröztető számadatok nálunk különösen két szempontból tennének intézkedéseket szükségessé. A 100.000 tizenkét éven felüli egyénre eső bűnözési arányszámok az 1928—1937. évek átlagában a következően alakultak: általában 708 a napszámosoknál 2.934 a házi cselédeknél 887 a két utóbbi kategóriánál eléggé emelkedő irányzatot mutatva. 360 V