Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

A Palás Lexikonban a rómaijogi cikkeknek szerzője Vécsey Tamás volt. Nagy szeretettel írt élet- és jellemrajzokat. Klasszikusan szép életrajzit írt Marcellusról, Africanusról és a legnagyobb római jogászról, Papíniánusról. Ezeken kívül sok emlékbeszédet tartott elhunyt akadémikusok, hazai romanisták felett. Akadémiai levelező tagi székfoglalója is egy élet- és jellemrajz volt, még pedig az 1881 május 9-én felolvasott s Sextus Caecilius Africanusról szóló klasszikusan szép életrajz, amely a szigorúan biográfiai adatokon felül Africanus irodalmi munkásságának ismertetését és annak a méltatását is tartalmazza. Ez a kiváló, afrikai származású, nagyszerű jogász, akit a nagy Julianus auditóriumának a híre vonzott Rómába, mesterének legbizalmasabb és hűséges tanítványa volt, kit nem futólagos hallgatói kapocs fűzött a nagy Julianushoz, hanem évek hosszú során át kifejlődött barátság, tisztelet és ragaszkodás. Africanus bölcsészetével behatóan foglalkozik Vécsey. A stoa bölcsészet a K. u. II. században nagy kedveltségnek örvendett. Az uralkodók között hódolója volt különösen Marcus Aureilus, kit „philosophus" melléknévvel tüntettek ki. A stoa uralkodói nemcsak tonulmánynak tekintették ezt a bölcseleti irányt, hanem az uralkodási elvek forrásának tartották a bölcsészetet és méltán, mert a római stoicismus az emberi szellemnek nemes szülötte s magasra emelte az elérendő eszményképet." „A római jogtudósok, a stoa lelkes hívei, imádták az igazságot. Justitia est regnorum fundamentum. Legnagyobb bűn az igazságtalanság; ezért Africanus éppen nem tartá szigorúnak a XII. tábla rendelkezését, amely szerint az igazságtalanságra vetemedett, megvesztegetett bíró halállal büntetendő." Ez a szenvedélyességtől mentes, hideg fejű bölcs, páratlan tekintélynek örvendett Rómában s nagy befolyása volt a legmagasabb köröknél is. „Előkelő társaságban élt s nagyvilági emberekkel érintkezett. A fejedelmi tanács munkájában nagy tevékenységet fejtett ki. Tartott nyilt auditóriumot, melyben kérték és ő osztogatta véleményét, tanítá hallgatóságát. Estefelé gyakran hívta őt a fejedelmi asztalhoz Hadrianus, ki a kellemes társalgásban gyönyörködött." Monográfiája további során Africanus jogirodalmi tevékenységét ismerteti és azt részletesen kritikai méltatásban részesíti. Nem bőbeszédű, de amit néhány szóval kifejez, az világos és kétség ahhoz nem férhet. A legkiválóbb Julianusi tanítvány a későbbi korok egyik legtiszteltebb jogásza maradt és teljesen méltán, mert az, amit Africanus leírt, a legtisztultabb erkölcsi alapon nyugvó jogból származik. Africanus a többi stoikus jogászhoz hasonlóan műveibe gyakran beleviszi a filosofia alapelveit s igen gyakran a stoa-bölcsészetet. A klasszikus jogászoknak „honesté vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere" közismert tanítása is a stoa bölcsészetből való. A legfőbb stoa erkölcs az igazság és ez az élet erkölcsi szabályozója. „Quae facta laedunt pietatem, existimationem, verecundiam nostram, et ut generaliter dixerim contra honos móres fiunt, nec facere nos posse credendum est", mondja a stoa bölcselettől áthatott jogász. A jogban oly előkelő helyet betöltő fogalmak, mint a bona és mala fides, boni móres, honestas meghonosítása. 354