Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

a stoikusok érdeme. Africanus fennen hirdette azt a stoikus tanítást, hogy a jognak édes testvére az erkölcs „ethica est germana iurisprudentiae soror." Vécsey Tamás másik klasszikusan szép emlékbeszéde az, amit az Akadémián 1884 március 10-én olvasott fel s amelyben Aemilius Papinianus pályájával és műveivel foglalkozik. A részletes kor és környezet aláfestés után behatóan ismerteti az „excellens et ingenuus vir" életét, Berytusban és Rómában történt iskolai kiképzésétől kezdve, a ius respondendid gyakorló praktikus jogászi szerepléséig, — a császári gyermekek nevelői megbízatásától, — a legmagasabb pozíciónak, a praefectus praetorio állás elnyeréséig, illetve martyr haláláig. Szépen domborítja ki emlékbeszédében Vécsey Tárná; Papinianus pártatlanságát, aki a két versengő uralkodót harmóniába igyekezett hozni a birodalom érdekében és megállapítja Papinianusról, hogy egyik uralkodónak sem volt pártembere, hanem felettük álló objektív hazafi. Az ő megalkuvást nem tűrő jelleme sem Géta, sem pedig Antonius szolgálatába nem szegődött és ez a jellemóriás fosztogató praetorianusok gyilkos merényletének esett áldozatul. Egy durva zsoldos katona bárdja csapta le minden idők legnagyobb jogászának kiművelt agyú koponyáját. Vécsey állást foglalt azon általánosan elterjedt nézettel szemben, mely szerint Antonius végeztette ki Papinianust, mert nem vállalta védelmét a testvérgyilkosság vádja ellen. A harcias praetorianusok nem szívesen látták élükön a pártatlan tudóst s a lázadók első dühe vezetőjük ellen irányult. Antoniust azzal a gyilkossággal szemben csupán az a bűn terheli, hogy meg sem kísérelte a gyilkosság megakadályozását, illetve annak a megtorlását és nyugodtan feláldozta leghívebb barátját a gárda szimpátiájáért. „Papinianust a gárdának úgy áldozta fel Antonius, amint Cicerót proscribálni engedte Augustus. A hatalmas csapatnak engedményt tett Antonius, midőn Papinianusért bosszút nem állott s napirendre tért a felett, hogy a katona nem kedvelte a jogtudóst." Papinianus aránylag nem nagyon termékeny jogi író volt. Emlékbeszédének második részében Vécsey Tamás Papinianus írásainak részletes ismertetését adja. Klasszikusan szép része Papinianus jelentőségének a jellemzése. Amilyen puritán és szerény volt Papinianus egyénisége, éppen annyira egyszerű, tömör és világos munkáinak stylusa és minden cíkornyától mentes előadásmódja. Ez teszi naggyá Papinianust. Dacára annak, hogy munkáiban sok a mástól átvett matéria, azt oly mesterien dolgozza fel, hogy ezért a legnagyobb jogász is meríthet belőle és bár nem oly eredeti alkotó elme, mint például Labeo vagy Julianus, contemplativ elméje mégis oly mélyen szántó jogi fejtegetéseket ad, hogy méltán sorakozik a legnagyobb római fogászok közé. Mint ázsiai származású jogtudós, magával hozta a ius civile művelés területére a népek jogának szeretetét. Az ő nevéhez több oly, a római jogba bevezetett újítás fűződik, amely a római jogfejlődést hatalmas lépéssel lendítette előre a modernizálódás útján. Elég, ha ennek az illusztrálására a direkt képviselet intézményére hivatkozunk. Papinianus egyik legnagyobb munkása volt a ius gentium kifejlesztésének és ezen tevékenysége által erősen ható factora a ius civile visszavonulásának, illetve a ius gentiumnak uralkodó joggá válásának. Az ő internacionális tudása kiválóan alkalmassá tette Papinianust, hogy meg 355