Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

Tankönyvét csaknem kimerítő forrás idézettel látta el, úgy, hogy az az olvasó, aki valamelyik théma iránt bővebben érdeklődik, nyomban megtalálja azoknak a forráshelyeknek az idézését, amelyek bővebb és részletesebb felvilágosítást nyújtanak. Tankönyvét az Akadémia a VII. kiadás megjelenése után 1907-ben a Sztrókay díjjal tüntette ki. Külön kiemelendőnek tartom Vécsey Tamásnak rómaijogi tartalmú munkássága terén a „római családi jog" címen 1875-ben megjelent hatalmas monográfiáját, amelyben „hazai irodalmunkban szokatlan részletességgel tárgyalta a családi életnek az alapját, a házasságot és pedig ennek úgy személyi, mint vagyonjogi hatályát." Thémáját a legalaposabban tárgyalja, amennyiben az intézményt gyökerétől kezdve Justiniánus törvénykönyvéig vette vizsgálat alá. A dolgozat elolvasásakor nyomban szembetűnik az, hogy szerzője a római jogászok írásainak teljes és kimerítő ismerete alapján írta meg munkáját. A hivatkozott criticus apparátus majdnem kizárólag Justiniánus (törvénykönyveiből, classikus és postklaszikus jogászok s különböző latin auctorok dolgozataiból van merítve. Nem más, korabeli írók véleményét veszi egyszerűen át, hanem visszamegy az akkori idők auctoraihoz.339 lap terjedelmű munkájában elég bő tartalmú bevezetőfélét ad, amelyben vázolja a római magánélet egyes jelenségeit, úgymint a szórakozásokat, a nemi életet, a hitélet megnyilvánulását s a Rómán kívüli társadalmi jelenségeket azokkal öszehasonlítja. Dolgozatának első könyvében a házassági jogot tárgyalja és pedig az eljegyzésre vonatkozó jogi tartalommal nem bíró, társadalmi szokásoknak, valamint az eljegyzésre vonatkozó jogszabályoknak részletes ismertetése után áttér a házasság fogalmára, a házasságkötés ismeretes módjainak a tárgyalására. A többé-kevésbé ismeretes jogszabályok tárgyalása után, elég részletesen foglalkozik azokkal az ünnepélyességekkel, amelyek a társadalomban szokássá váltak a házassággal kapcsolatban, a legrégibb kortól kezdve, a keresztény császárok koráig. Érdekesen mutatja be miként szövődtek egybe a vallási elemek a társadalmi szokásokkal. Az auspicium és az áldozatbemutatás vallási actusa — a lakoma és a domi deductioval kapcsolatos három as bevitele, a tűzzei és vízzel való megtisztulás (accipi aqua et igni) társadalmi szokással szorosan kapcsolódik egybe. Részletesen foglalkozik a házassági akadályokkal és pedig úgy az absolut, mint a relatív akadályokkal és a házasság felbontásáról szóló jogszabályokkal. Külön fejezeteket szentel a házassági vagyonjognak s nagyon kimerítően tárgyalja a hozományi jogot valamint a bona parapherna, a házassági pactumok, a donatio propter nuptias, a munera nuptialis, az eltemetési kötelezettség, — a hitvestársi öröklés — és az Oblatio dotisra vonatkozó jogi szabályokat. A tanulmány II. könyve a szülék és a gyermekek közötti jogviszonyáról szól s ebben behatóan ismerteti a patria potestas széles körű jogintézményét, míg a III. könyv a gyámság és a gondnokság jogának a szabályait foglalja magában. Vécsey Tamás ezen munkája ma már több vonatkozásában idejét multa (megjelent 1875), értéke ellenben ma is van és az abban áll, hogy a különböző auctorok munkáiból kihámozta és összegyűjtötte a házasság intézményével kapcsolatban elterjedt társadalmi szokásokat, az érdekes és jelegzetes ceremóniákat. 353