Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

pedagógiai érzékkel és felkészültséggel irányította. Szemináriumi elméleti és gyakorlati útbaigazításai igen termékenyítőén hatottak a jogászifjúságra és az ő értékes vezetése mellett létrejött szemináriumi dolgozatok közül több nyomtatásban is napvilágot látott. A Jogakadémia kiadásában megjelenő Miskolci Jogászélet c. szakfolyóiratot az 1935. és 1936. években szerkesztette, annak új formát adott és tudományos súlyát növelte. Átérezte és átértette nagymultu főiskolánk ősi evangélikus hagyományait és azok ápolásán fáradozott. Szerette ezt az ősi főiskolát és általa egyházát és hitét. Üj őrhelyére távozott, de nemes emléke él közöttünk és most hivatalosan is búcsút veszünk tőle és Isten áldását kérjük további értékes munkálkodására. B, Dr* Vécsey Tamás (1839-1939.) Ezen év február 24-én mult száz esztendeje annak, hogy Abauj vármegye egy nagy múlttal bíró, forgalmas kis falujában, Szikszón, a magyar jogtanító mesterek egyik legnépszerűbb és legkedveltebb képviselője: Vécsey Tamás megszületett, ősi armális család sarja volt. Apja György, családja hagyományainak megfelelően, a vármegyét szolgálta. Abauj vármegye számvevője volt, amikor a szabadságharc kitört, és fegyverbe szólította őt is, ki szülőfaluja nemzetőreinek az élén, dicsőségesen hordozta meg, több csatában is, a nemzeti ügy igazságos lobogóját. A szabadságharc leveretése után s az alkotmányosság helyreálltakor Abauj megye főügyészévé választotta meg Vécsey Györgyöt, aki a nyugodtabb idők beállta után nagy gonddal fogott hozzá finom lelkű s jótékonyságáról híres feleségével, Szedliczky Rózsával, tehetségét már korán bontogató fiának: Tamásnak a neveltetéséhez. A zsönge gyermekévek alatt a szülői házban tartózkodott, amely idő szociális érzésére különösen nagy hatással volt és kiváltképen édesanyja példája hatott reá. Édesanyja annyi árva gyermeket fogadott házába, ahány édes gyermekkel őt az Isten megáldotta. Hogy milyen nagy hatása lehetett az ilyenféle cselekedetnek egy olyan korban, amikor sem az állam, sem a társadalom árvagondozással nem foglakozott, egy olyan szelídlelkü fiúra mint Vécsey Tamás volt, — azt könnyen el lehet képzelni. Vécsey Tamás Szikszón, szülőfalujában kezdte meg 1845-ben iskoláit; ott tanulta meg a gyermek Vécsey Tamás a kitűnő magistertől, Pákozdi Sándortól az alapismereteket. Betűvetést nem kellett tanulnia, azt még előbb, odahaza tanulta meg autodidaktice. Lázasan szívta magába az ismereteket, de a tanulás nem tartott sokáig, mert a 48-ban kitört szabadságharc a haza védelmére szólította el a tanítókat hivatásuktól & 342