Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

agy a kis Vécsey Tamás két évig (1848—1850-ig) nem járhatott iskolába, mert nem voltak tanítók. A szabadságharc leveretése után, az üldöztetések elől, Vécsey György családjával — mint oly sokan mások — menekülni volt kénytelen és a közeli Bükk-hegység falvaiban rejtőzött el. A szabadságharc után bekövetkezett csendesebb időt a szikszóiak arra használták fel, hogy újult erővel megkezdjék a felnövekvő generációnak éveken át kényszerű pihenésre kárhoztatott iskoláztatását. Üj tanerőket hívtak meg, így többek között Futó Dánielt Losoncról, akit később lelkipásztorául választott meg a szikszói református gyülekezet. Futó Dánieltől nagyon sokat tanult a fiatal Vécsey, ki tanítványának erősen fejlett szellemi képességeihez mérte kívánalmait és nála különösen nem érte be a sablonizált oktatással. Minden tanítványával egyénileg foglalkozott, hozzáférkőzni igyekezett minden tanítványának a lekivilágához és ez volt az oka annak, hogy főgondnokának szép reményekre jogosító fiától jóval többet kívánt, mint egy béres gyermekétől. A kitűnő Futó Dániel lelkésszé történt megválasztása után az új szikszói preceptor Finkei Pál lett s ő vette át a Vécsey Tamás tanítását. Finkei mint honvéd önkéntes végigharcolta a szabadságharcot, ízig-vérig magyar patrióta volt, kinek honszereteténél talán csak tudományszomja volt nagyobb. Ez a nagyszerű pedagógus nyomban észrevette többi tanítványai közül szellemileg erősen kimagasló jeles diákját, Vécsey Tamást s igyekezett a nevelésére bízott ifú szellemi képességeit tőle telhetőleg jól kifejleszteni. Kálvinista puritánságú, erős és kemény jellem volt Finkei mester, ki nagy szigorral párosította tanítványa iránti szeretetét s Vécseytől kérlelnetelenül megkövetelte az erősen felfokozott tananyag maradék nélküli elvégzését. Dicséretekben szűkmarkú s a gyermek hibáinak elbírálásában pedig kérlelhetetlenül szigorú volt. Miután a különösen intelligens ifjú Vécsey Tamástól sokkal többet várt, mint a falu egyszerű gyermekeitől, ez még csak fokozta Vécsey Tamás ambícióját. A felcseperedett Vécsey Tamás és apja között igen meleg, meghitt és bizalmas, mondhatni baráti viszony volt, mert az öreg Vécsey, korát meghaladóan fejlett szellemű fiát, barátjaként kezelte, megbeszélte vele R család ügyeit éppen úgy, mint a közügyeket is. Ez a körülmény különösen akkor éreztette jótékony hatását, amikor az apa idő előtti halála folytán a népes család eltartásának gondja az lifjú Vécsey Tamás vállaira nehezedett s amikor az ifjúból egyszerre családfő lett. Az 1850. év nyarán apa és fiú kisebb utazást tesz Kassán és Tornán keresztül a szádellői völgybe, majd ellátogatnak Rozsnyó és Rimaszombatba. Vécsey Tamás már kisgyermek korában is sokat bolyongott a vadregényes Bükk-hegység erdeiben és ez a természeti szépségek iránti érdeklődése, illetve vágyódása késő öreg koráig elkísérte őt. Az iskolai évek fáradságos munkáját követő hosszú vakációkban kirándulások és kisebb-nagyobb hasznos utazások pihentették ki a tanév fáradalmait, úgy hogy a szellemileg kipihent ifjú szeptemberben megint újult erővel feküdhetett neki a stúdiumoknak. Az 1852. évben Szikszón nagy tűzvész dühöngött, amelynek áldozatául esett többek között a gimnázium épülete is, amely bizony sajnos, többé soha sem épült fel. Az iskoláját vesztett Finkei Pál a miskolci református főgimnáziumhoz került, akinek kedvéért Vécsey Tamást is a 343